2017. július 31., hétfő

06. The rich, the poor and the bitch

Sziasztok! Már majdnem feladtam ennek a blognak az írását, azonban adok még egy utolsó esélyt a dolognak, hátha látok némi érdeklődést...de ha nem valószínüleg nem lesz értelme folytatnom. Jó olvasást!


Minden egyes hangot torzan hallottam, a látásom pedig homályos volt, csak a saját heves lélegzetem visszhangzott a fejemben. Két orvos rohant be azt hiszem, az egyik injekcióval a kezében, le fognak szedálni. A szúrást is tompán éreztem a felkaromban, a hatását pedig percekkel később vettem észre. Hírtelen minden lenyugodott körülöttem, furcsán békéssé vált a kórterem,a vihar elvonult, szemeim lecsukódtak, közben felfektettek az ágyra. Nem tudtam mozogni de éreztem mindent, éreztem ahogy bőrszíjjak keményen vágnak bele a bőrömbe, szívem vadlóként vágtatott.

/Fél évvel később/

-A félelem átjárt, hatalmába kerített, dobozba zárt , elszeparált az élőktől.- szántottam végig a tollat a lapon. Miután meggyógyultam, úgy nagyjából,  az orvos és Mona azt javasolta térjek vissza a régi életemhez, így hát a könyv írását sem hagytam abba, a kiadó pedig adott egy újabb határidőt a betegségemre való tekintettel. - a skizofréniám nem állhat a sikerem útjába, és bár gyógyszerek nélkül egy instabil, őrült lennék, igyekszem nem erre gondolni. Nos, és hogy milyen is az életem fél évvel az összeomlásom után? Más!- vettem egy mély lélegzetet. - Most nyár vége van, igyekszem kiélvezni amennyire csak lehet, de van egy dolog ami aggaszt, pontosabban kettő. A zaklatómat azóta sem kapták el, mondván ez még nem számít zaklatásnak. ~ ne higgyünk a beteg hülyének el semmit címszóval~ lezárták az ügyet. Azonban a halott férfi ügyét annál inkább nyitva hagyták, a tárgyalások két hét múlva lesznek, a felesége pert indított. Engem hibáztat.-

-Minden rendben szívem? - simogatta meg a hátamat Mona. Oh? És említettem, hogy összejöttünk? Vele minden olyan nyugodt és biztonságos, a sok előítélettel szemben, egy nagyon vidám és energikus légkörbe cseppentem, megismertem Mona többi meleg barátját is, akik fantasztikusak. Végre megtaláltam a helyem! De mielőtt azt hinnétek eladtam a lelkem, tévedtek, mert én még a régi vagyok. Az új régi!

-Persze. Most írom a szinopszist. - rágcsáltam a toll végét.

-Ha elkészült átnézem. - kócolta össze a hajamat a fejem tetején amit gyűlöltem, pedig nem az a lány vagyok aki megijed ha összekócolják a haját, de mind ezt félretéve kétségtelenül ő volt a legjobb béta. A lány már el is tűnt a színről, én pedig visszatértem az íráshoz.

-Ami az illeti még mindig a kávézóban dolgozom, annyi különbséggel hogy enyém az egész hely. Mikor a nénikém megtudta mi történt velem ráutalt a számlámra egy rakás pénzt, főként gyógyszerekre és a kezelésekre, a maradékból pedig megvettük a kávézót. Gracie nagyon sokat segített a felépülésemben, mindig mellettem volt, a családommal ellentétben. Apropó, család! Anyám és apám szétmentek mert bedőlt a hitelük és ráment a kapcsolatuk, a bátyám pedig nem bírta hogy nem körülötte forog a világ és vonat elé ugrott. Nem hallt meg, annál sokkal rosszabb, tolószékbe került, mert deréktól lefele lebénult. Nem látogattam meg-.

*

Vacsora meghívásunk volt Mona szüleihez, amitől egész este feszült voltam, de nem csak én voltam így ezzel. Reméltem lesznek olyan nyitottak, hogy elfogadják a lányuk döntését. A gyomrom görcsben volt, idegesen vasalgattam a hajam, közben azon gondolkoztam mennyire át tudom érezni a hajszálaim fájdalmát mikor perzselődnek, majd kiegyenesednek mint egy karó.

-A te kocsiddal menjünk vagy az enyémmel? - dugta be a fejét a fürdőbe.

-A tiéddel, nem csodálkoznék ha az enyémben bomba robbanna. - nevettem.

-Oké hercegnő. - grimaszolt, mindig is úgy gondolta túlaggódok mindent. Ez idegesített!

Nem sokkal később elkészültünk mindketten és már a barátnőm szülőházához közeledtünk, idegesen remegtettem a térdeimet, mindig ezt csinálom mikor izgulok.

-Ne félj. - mondta bizonytalanul, közben megszorította a kezemet, bár nem igazán tudtam eldönteni magát nyugtatja vagy engem. Szótlanul bólintottam.

Kiszálltunk, megpillantottam a hatalmas házat, az ajtó felett apró lámpák voltak, bevilágították a bejáratot. Megálltunk a verandán, közben Mona becsengetett én pedig szétnéztem, mindenhol növények voltak, csúnya rózsaszín virágok, undorító kerti szobrok. Úgy éreztem magam mint a leszbikus Hófehérke a hét gipsz törpével. Eww.

Ugrottam egyet hátra mikor egy magas, fekete hajú nő nyitott ajtót, teljes ellentéte volt a lánynak.

-Sziasztok lányok! - erőltetett magára egy átlátszó vigyort.

Köszöntünk neki mindketten, aztán beengedett minket, semmi testi kontaktust nem véltem felfedezni anya és lánya között, pont mint otthon. Jött az utasítás, hogy vegyük le a cipőnket nehogy összepiszkoljuk anyuci eredeti török szőnyegét, amiket szorgos rabszolga kezek készítettek. Bezzeg a retkes lábú, édes kedves Hópihe, aki most jött az udvarról dögökben henteregve ő bőven megfért a házban.

Mona üdvözölte nővéreit és az apját, azonban apja nem fogadta túl nagy örömmel, azt hiszem soha nem fog neki igazán megbocsátani.

Leültünk az asztalhoz ami már szépen meg volt terítve, és annyi kaja volt rajta mint két hálaadáskor egyszerre. Nem tagadom, nagyon finoman főz annak ellenére hogy egy sznob.

-Most akkor te végül is skizofrén vagy? - célozta nekem kérdését Meredith - Mona nővére-. Pont mikor kortyoltam egyet az innivalómból, kis híján félrenyeltem a meglepettségtől. A barátnőm kétségbe esetten rám nézett, nagyon szégyellte magát.

- Most éppen végül is nem. - vágtam vissza, többet nem is mondtam. Pár percig csend volt, mikor a kínos csendet az apa törte meg.

-És Mona jól bánik veled?Vagy még mindig problémái vannak a droggal? - kezdték kiverni nálam a biztosítékot, és azt gondoltam nem tudnék kellemes választ adni erre. Jobb is hogy a nővére újra közbeszólt.

-Apa! Ők leszbikusok, náluk semmi sem elítélendő. - ekkor már úgy gondoltam felállok az asztalról és a hajánál fogva kiviszem levegőzni a kisasszonyt, Mona nem szólt semmit, csak nyelte a sok rosszat. - Vagy igazából nem tudom hogy megy ez a magatok fajtánál. - nevetett gúnyosan.

- Na idefigyelj te újgazdag picsa! - fordultam ki magamból, eközben felálltam és ő is így tett. - Nálad már sokkal nagyobb kurvákat is darabokra szedtem. - szűrtem a szavakat fogaim között.

- Fogd a drogos ribanc húgomat és takarodj! - kiabált, ekkor az egész család felállt, Mona pedig elkapott hátulról de még volt alkalmam felpofozni a lányt. Kirángatott az ajtón és becsapta az ajtót.

-Menjünk haza. - jelentette ki, de még most sem szólt ezenkívül semmit, hangja közönyös volt , semmi érzelmet nem mutatott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése