A lány nagyot nyelt, s félelem gyúlt tengerkék szemeiben. Egyszerre véltem felfedezni haragot és meglepettséget az arcán, közben folyton csak egy szót hajtogatott, "eltűnt!".
- Mona - szólítottam meg határozottan - Mi tűnt el? - léptem közel hozzá.
- Sajnálom - hadarta, közben összeszedett pár cuccot a hálóból, amit csak bedobott táskájába - Nem érdemellek meg! - harsogta, majd üresen becsapta az ajtót, űrt hagyva bennem.
Megtörve rogytam össze a padlón, szívem millió darabra hullott, a legjobban pedig az fájt, hogy otthagytak mint egy kutyát. A múló szerelem keserves fájdalma rohant át testemen, a hideg könnyek pedig némán szántották sápadt arcomat. Megsemmisülve kucorodtam össze a barna fa padlón, azt kívántam bárcsak minden szálka átszúrná megsemmisült testemet. Mondhatnánk, hogy kívülről nézve lesz ez még így se, hiszen még pár apró szál összekötött bennünket azonban ezek már csak a remény görcsös fonalai voltak. A remény pedig előbb vagy utóbb meghal, ahogyan a szerelmünk is egyszer.
Hosszas önsajnáltatás után felkeltem a padlóról, majd úgy döntöttem töltök egy cigarettát. Alapjába véve volt egy időszak mikor kishijján rászoktam, azonban valami visszatartott így inkább visszautasítottam. Aztán néha még így is elszívtam egy két szálat, leginkább mikor ideges voltam.
Fájdalmas arccal bámultam az asztalon heverő füves pakkot, és egyre inkább késztetést éreztem kipróbálására. Hosszas szemezés után úgy határoztam, hogy kész vagyok ma eggyé válni vele. Határozottan megragadtam a kis zacskót, remegve szórtam ki egy adagot a tenyerembe, de ekkor csengettek. Ijedtemben eldobtam mindent, aztán pár másodperc habozás után lesöpörtem az asztal alá az egészet. Bűntudat lett urrá rajtam, na meg egy undorító érzés, -mégis mit csinálok?-.
Undorodva nyitottam ajtót, de ami ekkor következett attól még a vér is meghűlt bennem.
- Anya!?
* Mona szemszöge *
Éppen egy fegyverbolt felé sétáltam nagy léptekkel, és sietve mikor figyelmetlenül nekimentem valami fekete ruhás alaknak. Elejtettem táskámat aminek tartalma a járdára hullott, dühösen emeltem tekintetemet az említett személyre.
- Baszki - fogta a fejét, majd kínosan felnevetett - Ma már a harmadik. Had segítsek! - vette le kapucniját , ekkor körvonalazódott bennem igazán, hogy egy piszkosul helyes férfival volt dolgom. Férfias vonásai és borostás arca egy pillanatra teljesen kivett az észből, beletúrt mesterien felzselézett, csokibarna hajába majd elkezdte visszahalmozni cuccaimat. Közben szavamon fogott.
Pár perc múlva már minden a helyén volt , én pedig indulni készültem mikor a férfi karon ragadott. Ijedten kaptam rá tekintetem.
- Nem innál meg velem egy kávét? - ennél nagyobb klisével senki nem tudta volna jobban elrontani a pillanatot.
- Köszönöm nem, már vár a barátom. - hazudtam, aztán leléptem.
Úgy tíz perc séta után betértem a szóban forgó üzletbe ahol egy fiatal lány nagy szakértelemmel nézegette a különböző fegyvereket, mindegyiket egyesével megérintette majd a kezébe vette és elszántsággal az arcán eljátszott egy lövöldözést, kuncogtam rajta.
Rőt fürtjei lazán a vállára voltak ejtve, vörös rúzst viselt, amolyan polgárpukkasztó vöröset. Hosszú szempillái kiemelték barna szemeit, szeplős fehér bőre tökéletes kontrasztot alkotott erős sminkjével. Kissé úgy nézett ki mint egy róka.
Az eladó már türelmetlenül bámult rám, mikor tekintetem rá vándorolt. Kissé túlsúlyos, elnyűtt arcú középkorú férfi volt kockás ingben.
- Jó napot! - mondtam halkan
- Jó napot! Mit szeretne? - kérdezte unottan.
- Egy olyan fegyverre lenne szükségem amivel megvédhetem magam - suttogtam.
- Ha van elég pénze, akkor már mutatom is - gúnyolódott.
- Persze - nyúltam bele a táskámba, a pénzzel teli borítékhoz. De ekkor átsiklott a kezem egy furcsa, ismeretlen textúrájú tárgyon. Mikor kiemeltem egy percre elállt a lélegzetem. A füzet volt az! Kirohantam a boltból majd pár házzal arrébb leültem a padkára, félelemmel telve nyitottam ki. Újabb szövegre leltem...
" Gratulálok teljesítetted az első kis feladatodat, most pedig vonszold el a seggedet a Vanity street sarkára. Délben ott várlak, ne késs mert megharagszom!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése