Teljesen összezavarodtam, lábaim csak vittek egyre messzebb, még nem futásnak eredtem. Benett sprintelni kezdett, miközben azt hajtogatta, hallgassam meg. Undort éreztem iránta és közönyt, úgy véltem soha többé nem tudok majd megbízni senkiben. Az egyetlen igaz barátom voltál Benett Samson, de már koránt sem az az őszinte és szeretetre méltó srác, akivel együtt váltam felnőtt nővé.
Végtagjaim úgy döntöttek feladják a küzdelmet, s inkább engednek a gravitáció csalogató csábításának. Ahogy megálltam szinte nem kaptam levegőt, térdeim pedig remegni kezdtek combjaimmal ellentétben, amik csak görcsbe rándulva lüktettek. Kezeimet térdeimen pihentettem, amit sokkal inkább lehetett volna támaszkodásnak nevezni, közben nehezen lélegeztem, tekintetemet pedig a szőke férfira szegeztem.
- Mért te? - tártam szét karjaimat, közben kellő távolságot tartva kettőnk között, amit másodpercek múlva meg is tört.
- Mona - suttogta - Nem én vagyok a fejes - mondta elhalóan - Engem is megzsaroltak, akárcsak téged!
- Mégis mivel? - kérdeztem kételkedve.
- Nézd - tartott szünetet - Te is tudod, hogy csináltunk jó pár illegális balhét régebben, és ha ez a valaki felkeresi a bátyámat, kitálal neki.
- Várjunk csak..Ezek szerint te sem tudod, hogy ki adja a feladatokat?! - szűrtem a szavakat fogaim között.
- Nem - ingatta a fejét - Miután egy hétig zaklattak azt reméltem találkozhatok a fő emberükkel, de tévedtem. Senki sem tudja ki az informátor. De ha ennyit tud rólad és rólam is, kell itt lennie egy közös szálnak, vagy talán az illető nagyon is jól ismer minket.
- A közös szál - motyogtam magamban, közben mintha teljes világosságra ébredt volna az elmém, sietve távoztam.
*
Mikor hazaértem Mayat a nappaliban ülve találtam, szorongva tördelte kezeit a kanapén ülve, szemei üvegesek voltak.
- Szia. - mondta egészen halkan.
- Hello. - húztam el mellette, egyenesen megcélozva a hűtőt, hiszen kishíján kiszáradtam. Ekkor a lány jellegzetes szuszogását hallottam meg hátam mögül.
- Mi van veled Mona? - emelte fel hangját.
- Semmi - vetettem oda, közben gúnyosan nevettem. - Talán meguntam, hogy kedvedre rángatod a szálakat, miközben elhiteted mindenkivel a nyomorúságodat. - helyeztem csípőre az egyik kezem.
- Te miről beszélsz? - remegett meg alsó ajka, majd könnyek peregtek le az arcán. Hirtelen indulattól vezérelve a földhöz vágtam a füzetet, amit a lány döbbent arccal figyelt, pár perccel később pedig remegve vette fel a földről. Megvető pillantással ránéztem, ezt követően pedig újra elhagytam a lakást, de ezúttal egy darabig nem készültem visszatérni.
Dühösen és fújtatva szaladtam végig a hűvös, sötét lépcsőházon ami tökéletes illusztrációja lehetett volna lelkivilágomnak. Még magam sem akartam elhinni, hogy Maya rendezte volna maga köré ezt az egész zűrzavart, de az egész gyanús volt számomra.
A lány akit elmondása szerint majdnem megöltek az erdőben, majd ennek következtében skizofrén lett, arról nem is beszélve, hogy ennyi megpróbáltatás ellenére még mindig tünet mentes.
Számomra viszont egyre világosabb lett, az állítólagos betörés is, amiben a legfurcsább az volt, hogy miért egy készülő könyvet loptak el? Manapság elég ritkák a könyv tolvajok.
Maya a lehető legjobban jött ki ebből az egészből, ő kaszálta ezen a legtöbbet. Hiszen vele alig ha történt valami, az összes feszültség rám hárul, miközben ő otthon nyalogatja a nem létező sebeit.
Kocsiba ültem majd vettem egy mély lélegzetet, és elindultam délnek. Útközben dobtam egy üzit Fennanak, nem e fogad be egy éjszakára, és bár egyáltalán nem ismertem a lányt, valahogy mégis vágytam társaságára. Miközben vártam válaszát úgy döntöttem beugrok egykori barátnőmhöz ,Evelynhez. A lány egy zseni a szó szoros értelmében, az agya bináris számok tárolására teremtetett. Senkit sem ismertem rajta kívül, aki jobban értett volna a számítógépek feltöréséhez és úgy nagyjából bármihez ilyen téren.
Úgy egy húsz percnyi autóút után megérkeztem Evelynhez, aki reményeim szerint éppen otthon volt, amire kicsi volt az esély így péntek este felé. A baráti társaságom háromnegyede ilyenkor vagy benyomva fekszik otthon, esetleg egy trance partyn tartózkodik, szintén benyomva.
Kiszálltam a kocsiból majd a verandára felsétálva becsengettem a hatalmas, halványkék házba. Pár perc várakozás után a lány ajtót nyitott teljes pompájában. Szegecses nyakörv, színes hajkorona, hálós harisnya na meg szaggatott ruhák.
- Csajszi! - kiáltott fel, majd a nyakamba ugrott.
- Helló fejvadász! - nevettem.
- Te hogy hogy itt? - kérdezte meglepve, közben beengedett és leültünk a kanapéra.
- Az a szitu, hogy szeretnék lenyomozni egy csajt, megvan a száma és iszonyúan dögös, szeretném meglepni. - hazudtam.
- Nincs akadálya - nyitotta fel laptopját. - Diktáld a számát és bemérem a telefonját.
Kis idő elteltével Lyn már rajta is volt az ügyön, szemei gyorsan szaladtak át az adatokon, mikor végsősoron megszólalt.
- A Southern street felé tart.
*
Az autó szinte falta a kilométereket, a fejemen átsuhant a gondolat, hogy életveszélyesen gyorsan száguldozom, az alig két sávos úton. Szemeim az útra voltak szegezve, az agyam pedig a nagy rajtaütésen járt, most elkapom Mayat! Véget vetek a színjátékának, és száműzetem a pokolba.
Lopva kinéztem az ablakon ahol láttam a mellettem elsuhanó fényeket, a klubbokból kilépő, gondtalan, bormámorban úszó fiatalokat. Összeszorult a szívem amiért én nem lehetek köztük, hiszen az eddig felépített kapcsolatom most hullik romjaiba.
Hosszas gondolkodás után leparkoltam az említett utcában, és sétálva folytattam tovább. Pontosan nem tudtam hol keressem, de nem kellett sok idő hogy rájöjjek.
Egy raktár épületnél állva várt rám, feltett kezekkel, talpig feketében és ugyan abban a maszkban mint amit Benett viselt.
Pillanatnyilag az összes vér a végtagjaimba áramlott, az adrenalin hatására pedig felpezsdült a vérem. Táskámból elővettem a pisztolyt és a lányra szegeztem, de látszólag nem riadt meg ettől sem. Egyre közelebb sétáltam hozzá majd egy ponton megálltam. Eljött a kérdések ideje.
- Te állsz az egész mögött? - kiabáltam, közben az éjszaka hűvösében meglátszott leheletem. Nem szólt semmit, csak alázatosan bólintott. - És honnan kéne tudjam hogy valóban te vagy az, Maya?
Ekkor elővette telefonját zsebéből és felmutatta, mikor felvillant a képernyő egyből tudtam, hogy ez az ő telefonja.
- Most pedig vedd le a maszkot vagy lelőlek! - fenyegetőztem, persze az egész csak hazugság volt, de Maya nem tett eleget kérésemnek, így elszánt arccal szegeztem rá a fegyvert, de mielőtt bármit is tehettem volna kiabálást hallottam.
- Fegyvert letenni, rendőrség! - rohant le két férfi, közben eldobtam a pisztolyt, és visszapillantottam a lányra, aki elmenekült. Kezeimet hátraszorították és megbilincseltek, szörnyen éreztem magam, annak ellenére, hogy már nem először kattant bilincs a csuklóimra.
- Letartóztatom engedély nélküli fegyver birtoklás vádjával, és gyilkosság kísérletével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése