2017. július 6., csütörtök

00. The first


2017,05.13,15.40.

-A megbeszéltek alapján ugye menni fog minden?-vigyorgott rám, az apró termetű göndör hajú lány. Koptatott farmert viselt egy fehér pólóval, lábán egy fehér tornacipő volt, lezser stílusa egészen jó benyomást keltett bennem.

-Öhm.-cseppentem vissza a valóságba, közben kitűrtem egy barna tincset arcomból. -Persze,minden okés.-bólintottam,igazából felére sem figyeltem abból amit mondott, lefoglalt a készülő könyvem.

-Remek!Akkor a beosztásodat megbeszéltük, este 8-kor találkozunk Mia!-veregette meg a vállamat a cserfes szájú lány. Majd fenékrázva elindult.

-Maya.-Kiabáltam utána, közben megvetően ingattam a fejem.

*
Hazafelé menet elújságoltam a szüleimnek, hogy megkaptam az állást a kávézóban. Anyám úgy tett mintha érdekelte volna,  hiszen köztudottan neki sosem lehet megfelelni, apám valamivel lelkesebb volt édesanyámnál, ő sem értékelt soha, viszont  legalább azt hazudta érdekli amit csinálok . Így hát szabadszellemű gyerek voltam, azt tettem ami jól esett. Mint gondolhatjátok nem én vagyok a sztár a családban, hanem a Bátyám, az a tündéri, tökéletes, szent, Alec 3 diplomával és egy családdal. Kifogta magának még anno a gimi legszebb és legjobb csaját, hatalmas keblekkel hosszú lábakkal, most van három gyönyörű, de ördögi lurkójuk. És én?Ja, én vagyok az aki felszolgálja a kávédat. Üdv a világomban kedves!

Mikor elkezdesz egy könyvet írni, mindig megpróbálod megfogni az olvasóját és órákat agyalsz rajta, még csak nem leírsz egy fél oldalt és rájössz hogy briliáns. Aztán elkezdik olvasni és rájönnek hogy Harry Styles egy hímringyó, hiszen fél Londont beköltöztette a házába a másik felét meg elrabolta és mézes mázasan családot alapított velük. Akkor is ha nem akarták.

17 éves vagy és cseppet sem átlagos?Londonba költöztél a szüleid miatt?Talán énekes szeretnél lenni?Ne aggódj valamelyik One Direction tag már az ablakod előtt szaglászik, és kukkol zuhanyzás közben hogy hallja milyen szépen énekelsz. Ez a te napod, biztosan felajánlanak egy szerződést, és hogy az ágyukban aludhass.

Oh kérlek! Igyál egy teát és kezd elölről! 

Cinikusnak lenni sosem rossz, távol tartja a sablonos társadalmat és egyedivé tesz. Az átlagos unalmas, a furcsaság erősíti a jellemet. 

Ha még mindig olvasol bizonyára megfogtalak, vagy lefagyott a géped a sok fájdalomtól ami a tumblr-ről árad. Nem is vagy igazi lány ha nincs tumblr fiókod. Im kidding! 

Hogy ki vagyok én?

Mia Tomson egy 17 éves cseppet sem átlagos lány, a szüleim Londonban kaptak állást ezért sajnos itt kell hagynom az aranyos barátnőimet Amerikában. Na jóó, csak viccelek, igazából fiú vagyok és a nevem Harry S...

Kuss!

Szóval csak egyszerűen Maya Tomson, aki irodalomból diplomázott, és a Selly's-ben pincér. Nincs gimi, nem vagyok pompomlány és a fiúk sem rajonganak körbe. Többnyire. Bár a magam köré felhúzott pajzs -a kegyetlen őszinteségem - sok mindenkit elijeszt. Ha a külsőm adná az egész lényem már sok pasit megfogta volna , derékig érő barna hajammal, makulátlan bőrömmel és 170 centimmel. Viszont a személyiségem is hozzám tartozik, sokszor olyan vagyok mint egy dörzspapír , érdes és fájdalmas. De a bátrak azért próbálkoznak és próbálkoznak, még én fogom a kis teámat leülök a laptopom elé és elmélyedek a sorozataimban.

Személy szerint gyűlölöm a sorozat gyártott embereket. A középiskolában volt dolgom sokkal, a társadalom eltiporja a gyenge embereket. Nem tudhatod hogy egy nap ki fogja a fejedet a WC-be nyomni vagy azt mondani nem vagy jó semmire.
Az egyetemen ennél már jóval jobb volt a helyzet.

Becsuktam a könyvet aztán öltözni kezdtem mert volt egy órám munka kezdésig. Barna hajkoronámat lófarokba kötöttem,  zöld szemeimet kiemeltem egy kis barna szemfestékkel és némi szempillaspirállal, leültem az ágyra kezembe vettem a telefonom hátha keresett valaki. Örömmel láttam hogy tiszta a helyzet, ekkora az ölembe kucorodott Joker, a szürke, csíkos, 6 hónapos kölyök macs. Ez a kisöreg volt az én világi nagy cimborám, még Eve barátnőmtől kaptam mikor meglátogatott Londonból. Szinte napi szinten beszélünk, és nagyon jó barátság alakult ki köztünk mikor egy éve egy egyetemi kirándulás keretein belül körbenéztünk britannia szívében. Lelkesen betévedtem egy plázába és a tökéletes fekete kalapot kerestem mikor felharsogott mögöttem egy vékony női hang:

-Így első ránézésre vagy hipster vagy hogy a hátizsákok között kutatsz, vagy te is ugyan azt keresed mint én.- nevetett a lány. Körülbelül egy fejjel lehetett alacsonyabb nálam, pedig magasított cipőt viselt. Fekete haja laza kontyba volt kötve feje tetején, én ha akartam volna se tudtam így megcsinálni, konttyal a fejemen mindig úgy néztem ki mint egy hagyma. Bandás pólót viselt, egy falatnyi fekete rövidnadrággal, a nadrág alatt egy hálós harisnyát viselt.1

-Nos.-fordultam felé a legotrombább táskával a kezemben. -Azt hiszem igazad lehet, a szakállam miatt elég sokan megkérdezik. -mondtam komoly arccal.

-Akkor ezt a darabot kötelező megvenned. - kapta ki a kezemből és futott a pénztárhoz.
Döbbent arccal néztem ahogy kifizeti azt a borzalmat majd a kezembe nyomja.

-Köszi! - néztem döbbentem. -Alkalmas lesz gyerekfejek tárolására.

-Használd egészséggel. És ne tégy többé felelőtlen kijelentéseket. -kuncogott.

-Értékelem a bölcs tanácsaidat,de gyakran szólítasz meg gyanútlanul vásároló lányokat?

-Ez a perverzióm bocsi. -jelentette ki szarkasztikusan. -De ha már így felszedtelek segíthetnél megtalálni amit keresek.- A tökéletes.. 

-Fekete kalapot.-fejeztem be ámulattal.