Elmosolyodtam, majd ridegen visszazuhantam a jelenbe, irány a munka!
-Jó legyél!- parancsoltam rá a mit sem sejtő, mozdulatlan szőrpamacsra.Persze tisztában voltam vele, hogy nem érti mit hadoválok és mire hazaérek szülinapi zsúr keretein belül elfogyasztja a díszes gyertyáimat és kiállítást rendez a fehérneműimből, a reggel érkező új lakó társam kénye kedvére.
*
A kocsiban ülve valami szar számra doboltam a kormányon, miközben imádkoztam, hogy időre beérjek és ne égjek be az első napomon. Biztosan nem díjaznák virággal. Próbáltam leplezni idegességem mielőtt még a mellettem álló kocsi vezetője olyan kérdéseket tesz fel magának mint hogy "Ez a nő vajon szedi a gyógyszereit?" , "Vajon egy pszichopatát is lecsuknak ha tömeg karambolt okoz?" , "Most tikkel a szeme, vagy rám kacsintott?".
Örömmel néztem az órámra, hogy időben beértem és átöltöztem. A folyton pezsgő kis főnök rögtön előttem termett, majd végigmért elégedett arc kifejezést öltve.
Megdicsért, hogy milyen jól nézek ki ebben a kis kötényben vagy valami ilyesmi.
-Tudom hogy nagyon izgatott vagy, hogyan sikerül az első napod, de ne félj menni fog. - bátorított, miközben félrerajzolt szemöldökét vizslattam.
- Biztos vagyok magamban Lively! - cinkeltem, közben bementem a pult mögé.
-Lili.- kiáltott utánam.
-Ugyan az! -forgattam a szemeimet.
Az első vendégem egy öregúr volt, amolyan kalapos és elegáns , élére vasalt nadrággal és egy elnyűtt zakóval. Éppen a mindennapi cappucinoját fogyasztotta, miközben elmesélte hogy a feleségével már gimis koruk óta szeretik egymást. Hihetetlenül aranyos volt és persze még szórakoztatott nem is tűnt olyan vészesnek ez az egész. Az este folyamán mindenféle arc betért a Selly's-be, és megismertem még jó pár férfit is akik bókokkal árasztottak el, de mind szomorúan távoztak.
Pár perc múlva egy srác jelent meg talpig fekete göncökben, szőke haja kék szemekkel párosult, mindig is úgy gondoltam ez egy gusztustalan kombó, de lenyűgözött a stílusa.
-Temetés, vagy egyediséget látnak szemeim?- nevettem, de ő ügyet sem vetett rám.
-Egy Latte lesz, három cukorral. -lökte oda.
-Seggfejeknek csak két cukor jár. - húztam gonosz mosolyra számat.
-Úgy tudom nem azért fizetnek hogy elbírálj másokat.Lotyó!- suttogta ármánnyal a hangjában.
-Itt a kávéd és húzz el!- motyogtam úgy, hogy lehetőleg senki más ne hallja.
*
A műszak végén a szekrényemnél álltam is kiszedtem a táskámat, gyorsan átnéztem meg van e mindenem, mikor megnyugodva láttam, semmi nem hiányzik. Magamra fújtam egy kicsit kedvenc parfümömből, kissé túl sokat fújtam így mindenhol akácos illat terjengett, ekkor lépteket hallottam.
-Maya!Beszélhetnénk? - szólított meg a nagyfőnök, aki hatalmas termetével felémtornyosúlt. Dilan egy egyszerű, de következetesnek tűnő fekete pasas volt, kiköpött apuka típus. Biztos voltam abban, hogy van vagy négy gyereke, és egy kedves felesége aki mindig finom ételeket tesz az asztalra.
Hallottam a hangján, hogy nem megdicsérni fog a mai kiváló teljesítményemért. Kissé levert a víz.
-Persze. - nyeltem egyet, a gyomrom összeugrott, térdeim szüntelen remegésbe kezdtek.
-Az egyik vendégünk panaszt tett hogy tiszteleten voltál vele. Nos, szerinted helyénvaló volt valakit seggfejnek nevezned az első napodon csak mert nem ment bele az élcelődésedbe? - ekkor dühös lettem és elkeseredett, de beláttam hogy igaza volt. Részben.
-Nézd Dilan, sajnálom nem fordul többet elő! - babráltam a kezeimmel, közben azt kívántam bárcsak lenne egy gomb amivel átugorhatnám az életem kínos részeit, ha ez lehetséges lett volna, akkor a születésem után rögtön bekövetkezett volna a halálom.
- Azt meghiszem. - nevetett majd elsietett.
Fogtam a cuccaimat, majd elindultam a kocsim felé. Már jócskán sötét volt ezért szedtem a lábaimat, egyszer csak üzenetem jött ami úgy megijesztett, csaknem fejest ugrottam a kocsiba. Az üzenetben ez állt:
-Hali!
-Tudom hogy kicsit későre jár de nem lehetne hogy megnézzem még ma a lakást? Be is költöznék rögtön.
Ps.: kidobtak segíts!
*
Miután hazaértem gyorsan raktam egy kis rendet, meg némileg igazítottam a külsőmön hiszen még nem tudtam kivel van dolgom és valószínüleg ő sem. Annyit tudtam hogy valami srác a város másik feléről és zűrök támadtak otthon.
Bekapcsoltam a tv-t, gondoltam nézek valami unalmas talk show-t de mit ad isten pont most csengettek.
-Nyitom. - kiabáltam.
Lelkesedést fel, mosolyt kivenni a far zsebből.
-Szi...
-Lotyó?- nézett döbbenten.
-Seggfej? - ott és akkor úgy éreztem nem kell több a boldogságomhoz, talán egy egy éjszakás kalandból való terhesség...
