Abban a pillanatban riadtam fel, és jöttem rá hogy mind ez csak egy álom volt.
Egyre türelmetlenebb kopogást hallottam, mire gyorsan feleszméltem majd kómásan ajtót nyitottam. Nagy meglepetésemre és örömömre egy szőke, szeplős lány állt az ajtóban, kissé megszeppenten. Végignézett rajtam aggódóan és megszólalt:
-Szia!Minden rendben?
-Szia! Persze, csak elaludtam. - vakargattam a fejem.-Régóta állsz itt? - kérdeztem kissé félve.
-Elég régóta ahoz hogy bemenjek. - nevetett fel.
-Ez tetszik! - néztem elismerően, közben beengedtem.
Idő közben kiderült hogy a lány neve Mona, és a szülei kidobták mert valami botrányba keveredett. Na jó! Befüvezett és ellopta az apja furgonját. De emellett pozitív dolgokat is megtudtam róla, minthogy hozzám hasonlóan ő is könyvet ír,csak éppen az övét már kiadták, azt mondta szívesen segít nekem is. Nagyon örültem hogy ő lett a lakó társam. Azt hiszem bezsongtam!
*
Reggel mikor felébredtem Monát láttam meg amint az ágyam szélén ül egy bögrével a kezében és engem figyel. Úgy tett mintha ez teljesen természetes lenne, így egy darabig nem szóltam semmit, csak dörzsölgettem a szemem és álmosan morogtam.
-Mona? - szólítottam meg. -Te mit csinálsz itt?
-Jó reggelt. - mosolygott kedvesen. -Ne haragudj hogy bejöttem, nem vagyok perverz vagy ilyesmi csak csináltam neked kávét. - magyarázkodott.
Muszáj volt elnevetnem magam, ahogy olyan esetlenül aranyos volt.
-Ez kedves tőled. - mosolyodtam el. -Volt itthon kávé? - csodálkoztam.
-Egy picit bevásároltam mire felkeltél. - meglepetten néztem rá, aztán végül is egyre jobban kedveltem a lányt.
*
Már a kávézóban voltam és javában dolgoztam mikor egy ennivalóan aranyos, bongyori barna hajú kislány lépett be kis virágos ruhájában az ajtón, majd a pulthoz futott. Ki se látszott a pult mögül, csak vékony kis hangját hallottam meg.
-Néni, néni! - szólongatott.
-Szia hercegnő. - hajoltam le hozzá. -Mit szeretnél? - mosolyogtam, közben felsegítettem egy székre.
-Egy erős kakaót kérek, jó sok tejjel anyukámnak. - közölte vér komolysággal.
-Rendben. -kuncogtam. -Kérsz egy forró csokit?
Ekkor megérkezett az anyukája is, aki minden vonásában hasonlított a kislányra.
- Ne haragudj, előre futott. Minden ráruházott feladatot küldetésnek érez. -nevetett. -Kértél anyunak egy Latte-t virág szálam?- nézett a kislányra, aki csak hevesen bólogatott.
-Kért neked egy erős kakaót, jó sok tejjel. De ne aggódj, értem a gyerekszájjat. - adtam át neki a két poharat.-A forró csokit én állom, feldobta a napomat.
Megköszönte, kifizette aztán távoztak, én pedig csak azon agyaltam milyen jó lett volna ha nekem is ilyen jó viszonyom lett volna a szüleimmel. Pár percre elszomorodtam, de úgy véltem ezen nem érdemes rágnom magam.
A műszak többi része unalmasan telt, csak adtam a bögréket, poharakat, készítettem a kávékat. Sehol egy érdekes arc, se egy aranyos kisgyerek. Csak az órát bámultam folyamatosan, mikor Mona sétált a pulthoz.
-Szia. - köszönt rám kedvesen. - Szóval hallottam itt dolgozol.
-Szia. Ez a második napom. - támasztottam a fejem. - És mi járatban? - csodálkoztam.
-Arra jutottam főzhetnék valamit mire hazaérsz. Amolyan " bocsi, hogy ezentúl reggelente várnod kell a fürdőben" vacsit. - kezeivel folyton mutogatott, meglehetősen viccesen.
-Szóval ha jól értem a beköltözésedet szeretnéd megünnepelni.
-Valahogy úgy. Viszont nekem most mennem kell mert nem fogok elkészülni. - hadarta
- Van még két órád. - nyugtattam.
*
A tegnap estéhez hasonlóan most is sötét volt már mire végeztem, nagyon reméltem hogy nem kapnak el valami idióták. Hallottam már ilyenről a hírekben, bár nem állítom hogy az illetőnek nem rúgnám szét a seggét. Megvédem magam, erős nő vagyok akinek a táskájában a vörös rúzs mellett rejtőzik egy 6 cm-es bökő.
De jelen pillanatban azt kívántam bárcsak nyomtak volna kloroformot a szám elé vagy valami hasonló. A látvány igen egyedi és lenyűgöző volt. Az autóm oldalába egy felirat volt karcolva "fattyú lotyó".
Elég árulkodó volt ez az egész, viszont a fattyún erősen elgondolkoztam. Talán különösebb jelentése volt vagy ez a szó volt neki szimpatikus? A lotyó talán véletlen?
Mi van ha a srác tette a kávézóból?Vagy talán a bátyám akivel sosem voltunk jóba, voltak durva viccei.
Idegesen ültem be az autómba majd becsaptam az ajtót,kishíjján szétesett. Felbőgött a motor, átszáguldottam a városon egyenesen hazáig. A szívem gyorsan dobogott, próbáltam úgy tenni mint akit nem érdekel, de az egész életem erről szólt. Mindig azt mutattam amit az emberek látni akartak.
Hazaértem és beléptem az ajtón, hangosan csapódott be magam mögött, ezt követően bezártam. Talán az ártatlannak tűnő ' poénnak' lesz még folytatása. Mona kiáltott a konyhából mit sem sejtve.
-Görög kaját főztem remélem szereted.
Beléptem a konyhába és megpillantottam az ételt amit már méterekről éreztem, egészen kellemes illata volt, de jelenleg más járt a fejemben.
-Persze. - vettem fel egy erőltetett mosolyt és leültem. Az asztal már szépen meg volt terítve a szorgos lány pedig egy jókora adagot szedett a tányéromra. Jó étvágyat kívántunk aztán vacsorázni kezdtünk. Néha fel-fel pillantott hogy lássa a reakciómat, de fájdalmas képet vágtam.
-Nem ízlik ugye? - szomorodott el.
-Nem erről van szó....- kezdtem bele.- Ez az egész amit csináltál fantasztikus. Csak ma valami barom összekarcolta a kocsimat. - magyaráztam.
-És volt valami konkrét is vagy csak karcolások?-kérdezte komolyan.
-Személyes volt és szívhez szóló. Az illető bizonyára ismerheti a családi hátteremet. " Fattyú lotyó"
Meglepetten felállt és odalépett majd megölelt. Nem értettem semmit, és persze utáltam magam hiszen ő csak jót akar, viszont nem ismertem, nem tudhattam kicsoda ő valójában. Angyalok nem léteznek, az ördög annál inkább.
