Eltévelyedett vadnak éreztem magam, egy földön heverő darab húsnak. Egy állatnak akit elütöttek, majd bedobták az erdőbe jobb 'élet' reményében. Csordogáló vérem szaga csak még inkább fokozta a helyzetet, fáradtságom akadályozott a további gondolkodásban. Leheveredtem a fűben, és megvártam még álomba merülök.
Hamar azon kaptam magam hogy kivilágosodott, hiszen már felkelt a nap mire elaludtam, igazából ez érdekelt most a legkevésbé. Végig azon törtem a fejem hogyan juthatnék haza, de akárhogy is...kilométerekre voltam az otthonomtól, az én kis pajtimtól, na meg Monától..
A gyomrom korogni kezdett, nem tudtam mennyi lehet az idő mivel a telefonomnak nyoma veszett, bár kételkedem hogy mind ez az én szerencsétlenségemnek tudható be. Idegesen csikorgattam a fogaimat, a feszültség egyre inkább úrrá lett rajtam. Rettegtem, hogy a mai éjszakát is farkasokkal táncolva kell eltöltenem, mert ha már választanom kell semmiképp sem leszek piroska.
-Úgy látom kibaszott játékos kedvedben vagy, mutasd magad ribanc! - legbelül úgy éreztem kezdek megőrülni, hiszen magamban beszélek. -Mi sem lenne jobb mint fogni Mayat, zsinórt kötni mindkét karjára és bedobni az erdőbe.Nem tudom milyen kicseszett, ördögi báb játékot akarsz velem játszani, de tönkre teszem a kis színjátékod. - remegtem, fenyegetéseket szórtam a levegőbe..kócos hajammal úgy nézhettem ki mind e közben mint egy félresikerült ördögűzés. Ekkor tapsolást hallottam a hátam mögül, ezt betudtam a hallucinációimnak.
-Szép volt Hamlet, de a helyedben inkább papírra vetném. -súgta fülembe egy férfi hang, csak lehunytam a szememet próbáltam véget vetni a képzelgésemnek, de ezek után a képzelgésem megragadott és kezével betapasztotta számat.
-Tudod ezt nem szabadna de ha akarod én eljátszadozom veled. -súgta. -Megkönnyítem az ittlétedet. - ajánlotta fel, jelen pillanatban minden porcikám kész volt erre, túlságosan is elveszett voltam. Még a válaszomat sem várta meg, ösztönösen cselekedett, kezeit egyre lejjebb vezette én pedig csak hangosabban lélegeztem. Ekkor egy hatalmas puffanást hallottam, majd fájdalmat éreztem a fejem környéken. A földön találtam magam.
-Ha nem felelsz a kérdéseimre, kénytelen leszek rosszat cselekedni. -cseppentem vissza a rideg valóba.
-Nem mintha eddig olyan jól bántatok volna velem. -köptem le, majd futásnak eredtem. Éreztem, hogy a testem utolsó tartalékait élem fel ,üresnek éreztem a csontjaimat. Vérfagyasztó kiáltásába beleremegett az egész rengeteg , szinte futásnak eredtek a vadak. Meghűlt bennem a vér. Már láttam ahogy elkap és darabokra szed, kiskoromban sosem szerettem fogócskázni azonban most muszáj volt, de ezek az ellenérzések ugyancsak megmaradtak.
Abban a pillanatban úgy éreztem vége minden szenvedésemnek. Az egyik fánál anyámat pillantottam meg amint tárt karjaival vár. Hatalmas megkönnyebbülés fogott el. Csak rohantam karjaiba, majd mikor odaértem megszűnt létezni. Látomásaim egyre gyakoribbak lettek és egyre inkább ijesztőek. Egy pillanatra megálltam, megfordultam. Sehol sem láttam vagy hallottam a férfit, nem értettem az egészet. Egyszer csak éreztem, hogy elhagy a testem, nem hallottam semmit a sötétség pedig egyre növekedett, összecsuklottam.
*
Szüntelen szirénázás, csak a hangokat hallani. Kétségbe esett hangokat, amik tudják mi a dolguk. Valami kényelmetlen szart éreztem meg az arcomon, mozogni ugyan nem tudtam de minél előbb szerettem volna megszabadulni tőle.
-23 év körüli lány, oxigén hiány és kimerülés. Az erdőben talált rá egy másik lány, nem tudni mi történt. Találtak egy harminc év körüli férfit is életveszélyes állapotban, beleesett egy medve csapdába.
