2017. augusztus 12., szombat

09. Roses and quite romance



Szemeim pár percig a papírra szegeződtek , kezeim mintha megbénultak volna , vagy legalább is időlegesen megfagytak . Egyre csak egy kérdés járt a fejemben -ez valami vicc? . Heves kézmozdulatokkal , kapkodva helyeztem bele a füzetet táskámba , Maya határozott lépéseit hallottam egyre közeledni.

- Találtál valamit? - nézett rám kérdően . 

- Nem , nem igazán - vetettem fél pillantást a táskára - Ami azt illeti..- sóhajtottam - Sehol nem találom a könyved - hajtottam le a fejem. 

- Biztosan csak leesett - erőltetett magára egy kétségbeesett mosolyt , közben kutatni kezdett .

Bűntudattal telve néztem , ahogy eredménytelenül kutatott irománya után , négykézláb mászott a földön miközben átnézett mindent , nem tehettem semmit. Nem állhattam azzal elő , hogy megtaláltam egy másolatot amit nekem címeztek.

- Hagyd! - emeltem fel a hangom , ijedten kapta fel a fejét - Elvitték , minden bizonnyal - halkultam el.

- Mért vagy te ebben olyan biztos? - állt fel , majd fenyegetően rám nézett - Talán valami közöd van hozzá? - összeszorult a torkom , de még mielőtt válaszolhattam volna , már meg is bánta kérdését - Hogyan lehetne közöd hozzá.. - motyogta magában , majd átölelt. 

Próbáltam úgy viselkedni mintha megsértett volna ezzel , de valójában igaza volt, ha az eltűnéséhez nem is volt közöm , de elhallgattam egy fontos információt előle. Egy ember nem viselkedik így azzal akit szeret , elmondja az igazat , főleg ha a későbbiekben következményei lehetnek. Titkon azt reméltem ennek az ügynek nem lesz folytatása , de épp ésszel belegondolva talán bántani akarják őt , és azt nem fogom hagyni .

                                                                  *Maya szemszöge*

Gyomrom görcsbe rándult a gondolatától is annak , hogy a könyvem valaki máshoz került , és valószínüleg rossz kezekbe . Nagyon reméltem , hogy senki nem fogja majd felhasználni öncélulag , és hamar visszakerül  majd hozzám . Rengeteg munkám van ebben , és nem akadályozhat meg az önmegvalósítás útján senki , illetve semmi .

Mona karjaiban tökéletes menedékre leltem , úgy éreztem magam akárcsak egy riadt őzike , miután megmenekült az erdőtűz elöl . Szeretet éhesen csimpaszkodtam bele , ő pedig furcsa módon csak állt heves szorításom tüzében , mint egy fagyott hóvirág. Reszketve hagytam fel ölelésemmel , hidegen otthagyva a lányt , csalódottan hagytam el a szobát . A nappalin átgázolva közelítettem meg a konyhát ahol egy kis kupacban vártak a tegnapról megmaradt mosatlan edények , elborzadva siklottak át rajta szemeim. Kedvetlenül sétáltam a hűtőhöz , miután kinyitottam megragadtam egy üveg baracklevet , és felhajtottam egy részét. Tompán koppant az üveg a konyhapulton , én pedig unottan és frusztráltan láttam neki a mosogatásnak , kimondottan ezt utáltam a legjobban a házimunkák közül .

Hipnotikusan sikáltam a tányérokat már egy jó ideje , mikor két kezet éreztem meg a derekamon , úgy tettem mint aki tudomást sem akart szerezni jelenlétéről . De ő csak egyre közelebb férkőzött hozzám , s apró , finom  kezeit körém fonta miközben szoros ölelésbe zárta testem . 

- Vegyél egy fürdőt! Ezt majd én befejezem - szedte ki kezemet a vízből .

- Köszönöm - nyomtam egy csókot ajkaira .

A fürdőszobába beérve becsuktam magam mögött az ajtót és vettem egy mély lélegzetet , az ablakon bejövő hűvös levegő átjárta légutaimat . Megszabadultam ruháimtól , miközben a kád elkezdett megtelleni . Egy percre megálltam a hideg kövön és néztem ahogyan a  puha habfelhők egyre csak nőttek a víz felszínén , a vízbe öntött  habfürdő illata egyre jobban elárasztotta az egész helyiséget.

Pár perc szemlélődés után bemásztam a forró vízbe ami szinte égetett , pont ahogyan szerettem . Nyakig elmerültem a habokban , csak a kilógó lábfejemet szemléltem , miközben bolondosan mozgattam apró lábujjaim a víz felszínén.

*

Másnap reggel kipihenten ébredtem , Mona már régen ébren volt és valószínűleg unottan bámulta a nappaliban lévő tévét . De ehelyett egy ismeretlen férfi hangja csapta meg a fülem , lényegre törően és határozottan beszélt a lány pedig suttogva kommunikált vele . Szaglászni kezdtem , hogy vajon mi folyik itt , nagyon rosszat sejtettem .

- Igen - tartott szünetet - Elrejtettem , de a saját érdekében tettem - ekkor körvonalazódott bennem , hogy könyvemről van szó - Nem akarom , hogy újabb rohama legyen .

Ekkor már nem bírtam tovább tétlenül hallgatózni , idegesen nyitottam ki az ajtót , szemeim megakadtak az egyenruhás férfin . Talán a helyzet mégsem az volt mint aminek hallatszódott .

- Oh , Maya! - mosolygott a lány -Ő itt Frank Samson , Benett testvére .  - mutatott a magas , szőke férfira aki tipikus rendőr típus volt . Szögletes arca és egyenletesre levágott , alig pár centis haja merőben árulkodott foglalkozási ártalmairól . Egyáltalán nem hasonlított testvérére . De tekintve , hogy egy rendőr egyenruhás férfi ült a nappalinkban reggel nyolckor , további kérdéseket vetett fel bennem .

- Jó reggelt! - köszöntem - Megtudhatnám miről beszéltetek az imént ? - tértem ki a lényegre .

- Jó reggelt Maya ! Ami azt illeti , nekem mennem kell - pattant fel a férfi - de ha esetleg megtudsz még valamit , tudod hol találsz - mondta bizalmasan majd elment .

Idegesen vártam a magyarázatra , ami kijárt nekem . A lány habozva állt az ajtóban , csak motyogott össze vissza és fájdalmas arc kifejezést öltött magára . Szorongva piszkálgatta haját , majd a táskájához sétált .

- Nézd - jegyezte meg félénken - Vallomással tartozom neked a tegnap estét illetően - bólintottam , ő pedig a táskájához sétált és kutatni kezdett , pár perc keresgélés után feszülten ledobta a barna táskát . - Eltűnt ! - kiáltott fel .