tag:blogger.com,1999:blog-8302115606408347972024-02-07T14:52:13.897-08:00Tea time mikor a ceruza sisteregve szántja a papírt, a gondolataid esőcseppek-ként hullanak a papírra elárasztva azt meg nem valósult tervekkel, nagyszerű gondolatokkal és olyan dolgokkal is, amikre nem vagyunk büszkék. nos, az én történetem központjában ez a bizonyos könyv áll, de vajon képes egy könyv veszélybe sodorni?összetörni valaki álmait? tönkretenni azok életét akiket szeretsz? kételkedsz?gyere velem!
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.comBlogger17125tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-28360808147564461742017-09-01T11:05:00.000-07:002017-09-01T11:34:20.327-07:0016. Dont worry, but im die!Sziasztok! :) Ez a rész lehet egyfajta mérföld kő a történet során, és szomorú lesz... hogy miért? Jó olvasást hozzá!<br />
<br />
Szemeim még épp hogy tudtak valamennyit mozogni bár azt is elég csekélyen, a szoborrá bénult végtagjaim viszont már egyáltalán nem reagáltak arra az utasításra amit adtam nekik. Ekkor teljesen úgy éreztem kicsúszott a kezemből az irányítás, s tulajdon testemet már egyáltán nem tudtam uralni ahogy eddig korábban, de sajnos az elborult elmém annál tökéletesebben működött. Megzáporoztak a sötét, mély gondolatok, melyek olyanok voltak mint egy nagy sötét madár, közben halál kérdése is egyre jobban porondra került. Vajon milyen érzés lesz meghalni? Elgondolásom szerint olyan, mintha végérvényesen elvették volna tőlem a fényt, aztán mikor minden kihunyt nem lesz senki ,és semmi. Csak ülök a sötétben és sírok!<br />
<br />
Másik elméletem szerint pedig, csak kihunyok mint egy csillag az égen, aztán elfelejtem ki is voltam, vagy éppen azt, hogy mi is történt velem. Talán egy bőgő csecsemőként térek vissza a világba, szemeimet majd épp résnyire nyitom miközben az orvos gyengéden ragad meg. Vagy ha mind ez értelmetlen hipotézis, akkor maradt a pokol vagy menny elgondolás. Minden bizonnyal a pokolban végezném, ahol a bűneimért az örökkévalóságig kínoznának saját lelki ismeretem segítségével. Viszont, mivel megöltek így talán a mennyben végzem!<br />
<br />
Megkövült arcomon esőcseppként hullottak le az újabb könnycseppek, de belém fecskendezett szer hatására, sokkal inkább hasonlíthatott savas esőre.<br />
<br />
Remegve vettem a levegőt, szívem pedig nagyon gyorsan vert, valószínűleg a méreg és a félelem miatt lehetett ez. Egyre inkább éreztem, hogy ideje kiszállnom ebből az elcseszett játékból. Monán kívül semmi más sem kötött már ide, bár én biztosan nem hiányoznék neki, hiszen haraggal váltunk el, mert ő gyűlölt azért amit el sem követtem, én pedig azért gyűlöltem mert ezt gondolta rólam.<i> - Gyerünk nagyfiú, tudom hogy hallasz ott fent! Tudom, az utolsó pillanatoknak a lényege csupán annyi, hogy én átgondolom az életem te meg elveszed a lelkem. Ölj már meg, az ördögbe is! </i>- gondoltam magamban.<br />
<br />
<i>Tudod, remélem még lehet egy utolsó kívánságom, mert szeretném ha elmondanád Monának, hogy ne haragudjon rám amiért örökre itt hagyom. Sajnos nem voltam elég erős ahoz, hogy megvédjem kettőnket, de ha már így kellett történnie én nem bánom, hogy nekem kell mennem. Most először fordultam hozzád, de tudom hol laksz! Szóval én most szépen meghalok, te pedig teljesíted amire megkértelek! - </i>bámultam a plafont, mert lényegében nem tudtam mozogni.<br />
<i><br /></i>
A helyiségben kavargó hűvös levegő beférkőzte magát bordó pulóverem szövet szálai közé. Az anyag már kissé durván simult rá testemre, folyamatos két napi viselése után, már kezdett megviselt lenni, akárcsak én. Lábaimon lévő indigókék, koptatott farmer színe kissé kezdett megsötétedni.<br />
<br />
Ennél jóval dicsőségesebb halált képzeltem el magamnak, mint talán az, hogy lelőnek egy rablás közben, miközben próbálom megállítani az illetőt. Vagy az, hogy a kocsi elé kilépő szerelmem elé ugrok hősiesen és meghalok helyette. Azonban ez nem így történt!<br />
<br />
Hiba történt a nyomtatóban, azt hiszem, mivel én egy hideg, kemény fém asztalon fekszem lebénult végtagokkal, a saját gondolataim tengerében fuldokolva. Rémlik?<br />
<br />
Pár pillanat múlva kellemes érzés áradt az egész testembe, s minden fájdalmam megszűnt. A görcsös érzés is eltűnt, ami kis megnyugvással töltött el, és tudom reménytelen hülyeségnek tűnt, de megpróbálkoztam a mozgással.<br />
<br />
Agyamat megpróbáltam rábírni a mozgásra, aztán a következő pillanatban újra úgy mozogtam ahogyan előtte. Hatalmas csodálkozás lett úrrá rajtam, miközben az infúzióra tekintettem, s egy finom mozdulattal kiszedtem alkaromból. Legnagyobb félelmemre, nem éreztem semmi fájdalmat, de ezúttal arra gondoltam, talán az előbbi bénultság miatt lehet.<br />
<br />
Óvatosan tapogattam törött állkapcsomat, aminek nyoma sem volt, így ez az egész annyira hihetetlen volt, hogy inkább odasétáltam a baloldali falon lévő tükörhöz. Mikor belenéztem szemeim alatt vörös karikák égtelenkedtek, homlokomon pedig egy zúzódás nyom látszódott, de a törésnek semmi nyoma nem volt. Idétlenül tapogattam sápadt arcomat, aztán végül visszasétáltam az asztal melletti eszköz készlet mellé, ahonnan kivettem egy szikét és elrejtettem pulcsim jobb zsebébe. Kezemet a szike mellett pihentettem a zsebembe dugva, aztán óvatos léptekkel megközelítettem az ajtót.<br />
<br />
Óvatosan markoltam meg hűvös fémet majd halkan lenyomtam a kilincset, végül többé kevésbé úgy sikerült kijutnom, ahogyan terveztem azt. A fekete ruhás nő éppen egy másik alakkal beszélgetett mikor mögé lopóztam, aztán megbizonyosodtam arról, hogy nem vett észre. Furcsa módon nem vett észre még bele nem vájtam a szikét tarkójába, aminek hatására felsikított. Azonban, ez nem az a hang volt amit vártam, mikor a nő a földre zuhant megpillantottam arcát.<br />
<br />
- Anya! - rogytam a földre, közben végigsimítottam arcán, majd végül az ölembe akartam venni végső búcsúzásként. Könnyeimtől semmit nem láttam szinte, csak annyit, hogy a másik alak is mellé térdelt, próbálta megmenteni.<br />
<br />
- Kérem segítsen rajta! - néztem rá könnyes szemekkel, de tekintete átsiklott felettem, mintha ott sem lettem volna.<br />
<br />
- Maya meghalt! - lépett be a Bátyám exe, teljes közönnyel a hangjában, én pedig rémültem kaptam testemhez.<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-86483693562602102042017-08-31T06:42:00.000-07:002017-08-31T06:42:44.747-07:0015. My best poison<br />
<div style="text-align: justify;">
Könnyeim egyre jobban záporozni kezdtek az események végett, ez alatt minden egyes testrészem görcsbe rándúlt, a gyomrom pedig aggasztó remegésbe kezdett. A nő lábait jellegzetes pózban pihentette, ami roppant ismerős volt számomra, csak éppen azt nem tudtam, hogy honnan. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyik karját csípőre téve pihentette, a másikkal pedig füléhez szorította a nagy telefont, ami szerintem abszolút tömeg gyártmány volt. Az idő alatt felszökött vérnyomásom hatására fejem iszonyúan görcsölni kezdett, s mind ez még semmiség volt, ahoz a dühhöz képest, amit akkor éreztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak álltam ott mint egy picsa, végignézve ahogy ez a ribanc tönkreteszi a már amúgy is széthullott családomat, úgy éreztem cselekednem kell. Pár pillanatra elemelte rólam figyelmét, mialatt én egy határozott lépést tettem felé, közben Benett elfordult a fal felé, ezzel azt üzenve, ő nem is látott semmit. Így hát én tettem amit tennem kellett! Fejét, léptem hallatán felém fordította, én pedig egy rögtönzött mozdulattal ütést mértem halántéka felé, de meggondolatlanul cselekedtem, ugyanis az ütést elmértem, és csak a telefon repült ki kezéből, ami földet érve bánatában darabjaira hullott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hangos pattanása pár másodperc töredékéig még visszhangzott a fejemben, többre nem is volt ideje mert a nő ökölbe szorított balosát éreztem meg az államon. Reccsenést hallatva mozdult ki állkapcsom a helyéről, majd látásom pár percre eltorzult a fájdalomtól. Rég éreztem ilyen éles, erőteljes fájdalmat. Odakaptam hirtelen az említett, fájdalmas területre és jobb kezemet rászorítottam, hogy tompítsam azt a rossz érzést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hunyorítva néztem vissza a maszkosra aki öklét dörzsölgette, mert minden bizonnyal ő is érezte, ahogy pár ujja elferdült az állkapcsomon. A sarokba tekintve a srác kétségbe esve szorította kezét szájára, mintha a sajnálkozása bármit is segített volna. Fájt, hogy nem tett semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te kis kétszínű punci! - motyogtam, hiszen alig tudtam beszélni. Szavaim hallatán behúzta nyakát és fejét szégyenkezve lehajtotta, tipikus Benett! Sosem volt igazi férfi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tartalékold a szavaid arra, hogy segítségért könyöröghess, ribanc! - szűrte a szavakat, közbe megragadta karomat, körmei pedig mélyen belevájódtak puha bőrömbe. Aztán elkezdett húzni az épület azon sötét részébe amit még nem láttam ittlétem alatt, egyre sebesebb léptekkel rángatott át a hűvös és nyirkos helyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor végre lassulni kezdtek léptei egy újabb vas ajtóval találtam szembe magam, azonban ez jóval nagyobb volt mint a kis cellám ajtaja. A gyér fényben azonban nem láttam mi vár mögötte, <i>lassan jobb kiképzésben részesülök mint egy szuperhős, szerintem rettentően jó superman lennék, és tutira ez a nő lenne a kriptonitom - </i>gondoltam magamban szarkasztikusan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolataimat az ajtón puffanó arcom terelte vissza a valóságba, a maszkos benyomott az ajtón, vagyis reálisan fogalmazva, velem nyitotta ki az ajtót. Eközben még mindig görcsösen szorította karomat ami kezdett lilás színt felvenni, s még szabad kezével felkapcsolta a világítást a helyiségben. A kékes-fehér fényű neon villózva kapcsolt fel. Körülnézve meghűlt bennem a vér is, végtagjaim pedig megdermedtek a félelemtől, olyan látvány tárult elém amilyet legutóbb doktor strange- ben láttam. Középen egy műtőasztal helyezkedett el, mellette pedig szikék, injekciós tűk és egyéb szerszámok, emellett különböző adalékokat tartalmazó üvegcséket is észrevettem az eszközöknél. Az műtőasztal mellett egy infúziós állvány helyezkedett el ahol már egy zacskó folyadék használatra készen állt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos - törte meg a csendet - Nem gondoltam ,hogy ezt is alkalmaznom kell, de sajnos te nagyon nem tanúsítasz felém tiszteletet. Azt pedig nagyon nem szeretem, ha semmibe vesznek. - nyomott neki a falnak hatalmas erővel, kezeimet pedig a hátam mögött összeszorította.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Életem utolsó perceiben sem foglak tisztelni - morogtam fájdalmasan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Próbáljuk ki - nevetett, majd karjaimnál fogva az asztal felé kezdett tolni. Térde kellemetlenül fúródott időnként a gerincembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Belém ugyan nem folyatsz semmit - rángatóztam szorításában, s minden erőmmel ellenkezni kezdtem, ami pár percig úgy tűnt, hogy sikeres. Aztán az ajtón bejött még három ugyan olyan alak, csak valamivel magasabbak voltak és az egyik férfias vállakkal rendelkezett. - Ez a szar lassan olyan lesz mint egy komédia - gúnyolódtam, amivel sikeresen elértem, hogy fejemet a vasba verje. Pár másodpercre sötétség tárult szemeim elé, ami szédüléssel társult, nem láttam semmit csak kezeket éreztem meg végtagjaimon. Valószínüleg felhelyeztek az asztalra mi nagyon rosszat jelentett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Újra látni kezdtem, de ekkor már több mint késő volt, mert négyen szegeztek az asztalhoz, így teljesen blokkoltak a mozgásban. Csak saját zihálásomat hallottam meg fejemben, felettem pedig négy, ijesztő, maszkos figura állt a neonfényben. Olyan volt akárcsak egy rémálom, ami nem akart véget érni, vagy éppen a halálommal készült befejeződni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon élveztem a közös munkát veled, Maya! - simított végig arcomon undorító, csontos kezeivel. - Majszli - gúnyolódott, s nem véletlen hívott így. Egy valaki csúfolt így az iskolában. - Holnap a kis könyvünk végre eljut a kiadóig, büszke vagyok mindkettőnkre. Ha én nem vagyok tiszta unalmas lett volna, de így... - vitte fel hangját - Nagy sikere lesz, tekintve hogy az írója meghalt, én viszont megmentettem a remekművét. - miközben beszélt, a többi alak észrevétlenül belém bökte az infúziót. Csak a szúró fájdalmat éreztem meg karomban. Ez az őrült tényleg meg akar ölni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A Bátyám soha nem érdemelt meg téged, retkes ribanc! - rángattam testem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem nagyon is jó felesége voltam - vette le a maszkot, én pedig hányni kezdtem a szer hatására. - Atropin, a kedvenc bénító szerem! - nevetett hangosan, száját pedig elégedett mosolyra húzta. A szédülés egyre inkább úrrá lett rajtam, testem pedig teljesen elgyengült - Látnod kéne mekkorák lettek a pupilláid - súgta fülembe - Úgy két óra és meghalsz! - sétált el.</div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-16280403752707992752017-08-29T00:47:00.000-07:002017-08-29T00:47:00.803-07:0014. Hi Mom!<br />
<div style="text-align: justify;">
Mikor felértünk Fenna lakására, nagy felfordulás tárult szemeim elé, mivel a földön heverő papíroktól lépni sem tudtam. A lány magyarázkodásba kezdett amint észrevette zavaromat, minden bizonnyal szégyellte magát, viszont én jártam már durvább helyeken is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, ne haragudj - nézett rám rémülten, közben egy vörös tincs lágyan az arcába hullott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Alkotói válság? - biccentettem oldalra a fejem, miközben nekiállt összeszedni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Valami olyasmi, de ezek nem az én verseim. Túl jók ahoz - nevetett kissé - Hamlet versek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedveled az irodalmat?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egyetemen irodalom szakon voltam, aztán félbehagytam egy pasi miatt.. - túrt bele idegesen hajába, közben az immáron kupacban összegyűjtött papírokat a kanapé előtt lévő üveg asztalra helyezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig a pasik - sóhajtottam, majd azon gondolkoztam hogyan tudnám kissé oldani a feszültséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dobott felém egy fél mosolyt majd elővette a telefonját, s feszülten rápillantott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Valami baj van? - mondtam halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Az öcsém kórházban van - sóhajtott - Szóval lehet, hogy majd el kell rohannom - harapta be idegesen alsó ajkát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
* Maya szemszöge *</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután fél oldalt körmöltem a múltbeli hibáimról, Benett engedélyezte, hogy kimehessek a 'csináld magad jégbörtönömből'. Reszketve ültem a földön, miközben kezeimmel a karomat dörzsölgettem, a srác pedig szánakozva nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem avatott be a részletekbe - jegyezte meg hosszú hallgatás után.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Leszarom a kis monológod, Benett! - emeltem rá tekintetem haragosan, ő pedig csak megadóan bólintott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Átfutottam az agyamon a gondolat, miszerint ő már bánja ezt az egészet, és bár lehet naiv vagyok, de kezdem azt hinni, hogy valamilyen szinten ő is áldozat. De mégis ki az a hülye aki megkínozza egy barátját, vagyis segédkezik benne? Nem tudtam együttérezni a sráccal, most nem, az én nyomoromat sokkal inkább éreztem jelentősnek. Bármit megadtam volna, hogy valaki megkönyörüljön rajtam és kiszabadulhassak innen, mert életem legszörnyűbb óráit töltöttem itt eddig. Fejemben megszületett egy tökéletes terv, ami lényegében nagyon is egyszerű volt, a srác saját gyengeségét fogom felhasználni szabadulásomhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj - motyogtam - Nem rád haragszom, elhiszem amit mondtál - hazudtam, ő pedig közelebb jött hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, és sajnálom - hajtotta le a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Olyan jó lenne kijutni - célozgattam - jó lenne egy kis napfény... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért még megfizethetek, de ha ügyesen ki tudsz szökni akkor menj - adta be a derekát, én pedig elégedettséget éreztem magamban. Elindultam az ajtó felé, és már éreztem a kintről jövő langyos őszi levegőt, és a szabadság érzését, aztán egy ütést az arcomon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha ez az aminek látom, akkor te szökni próbálsz - lökdösött befelé a maszkos nő - Te pedig hagyod - mutatott rá a srácra, arcára kiült a félelem - Kibaszott lágy szívű voltam eddig mindenkivel, Mona áthágta a szabályaimat és mégsem büntettem meg, a te arcodat is szét kellett volna zúzatnom már rég. Következmények vannak ha nem játszotok velem! - kiabálta, miközben teljesen kikelt magából, olyan volt akárcsak egy őrült.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha nem fedte volna teljes valójában ruha és nem lett volna az a maszk az arcán, lefogadtam volna, hogy a nyakán egy ér úgy ugrált mint valami bolha, szemei pedig bizonyára majd ki ugrottak. A kíváncsiság egyre inkább úrrá lett rajtam, mert fogalmam sem volt ki lehet az. A hangja valahonnét ismerős volt, de egyáltalán nem tudtam beazanosítani honnan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Telefonját rutinosan szedte elő fekete ruhájának zsebéből, amit majd füléhez emelt és beszélni kezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép napot Mrs. Tomson - nevetett rám gúnyosan, én pedig meglepettségemben nem tudtam mit tegyek - Igen, újabb feladatom lenne az ön számára - mutogatott kezeivel, közben provokált ezzel - Neeem, most nem a lánya telefonját kell ellopnia, hogy ezzel gyanúba keverje - pillantott rám önelégülten, én pedig darabokra törtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-44215878006206533442017-08-22T08:01:00.000-07:002017-08-22T08:11:19.446-07:0013. Little, slut Maya<br />
* Maya szemszöge *<br />
<br />
- Az általános iskolás éveim lényegében mozgalmasan teltek, annak ellenére, hogy kevés barátom volt már akkoriban is. Mint minden gyerek, én is csináltam pár apró csínytevést a bátyámmal az élen. Abban az időben elválasztathatatlanok voltunk, még jött az átkozott, vörös hajú liba, aki elvette tőlem. - szorítottam meg idegesen a ceruzát, fagyott ujjaim között. - Legjobb barátnőmmel Naomival, kiterveltük a tökéletes bosszút. Még pedig pontosan azt, hogy mi is elvesszük a lánytól aki fontos neki, a macskáját Tiffanyt. - testem megtelt bűntudattal, miközben remegve szántottam a papírt - Gyermeki gonoszságunk erősebb volt mindennél, irigységem pedig elvakított, így meggondolatlanul kioltottam egy életet. - tekintetem rögtön a vasajtóra terelődött mikor az nyikorogva kinyílt.<br />
<br />
- Hogy halad az írás? - lépett be a nő, miközben nevetett.<br />
<br />
<i>Az előzmények:</i><br />
<i><br /></i>
<i>Sírva fúrtam arcomat a fekete párnába, ami egyre jobban elázott a sós könnyeimtől, a bánat pedig egyre inkább falta lelkemet, mint egy éhes szörnyeteg. Kissé jólesett, hogy sajnáltathattam magam ismét, a szomorúság úgy hatott rám mint egyfajta drog. Ha egy jó ideig nem kaptam meg az adagomat kielégíthetetlen vágyat éreztem arra, hogy ismét érezzem a bennem rejlő sötétség hatalmát.</i><br />
<i><br /></i>
<i> Ekkor a csengő éles hangját hallottam a nappali felől, s feszítő fejjel tápászkodtam fel az ágyból. Gombóccal a torkomban lépkedtem a hideg kövön, szemeim pedig a sírástól kissé meg voltak dagadva. Mikor ajtót nyitottam Benett kétségbe esett arcával találtam szembe magam, szívem hevesebben kezdett lüktetni az eddiginél is.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Monát elrabolták! - mondta zihálva - Megkeresett a zaklató egy levéllel amiben egy cím állt, illetve az, hogy ha nem jössz velem te is akkor megöli. - emelte rám üres tekintetét, közben szívem szavai hallatán még apróbb darabokra tört, szemeim pedig megteltek könnyekkel.</i><br />
<br />
<i>- Akkor mire vársz még? - kiabáltam rá sürgetően, ő pedig kapkodva elindult lefelé.</i><br />
<i><br /></i>
<i>*</i><br />
<i><br /></i>
<i>Tekintetem végigsiklott a hatalmas területen miután megérkeztünk az adott címre, lélegzetem pedig elállt a látványtól. Egy elhagyott vasútállomás tárult elénk, ami úgy nézett ki akárcsak egy szellemváros. A lepukkant, öreg peron már omladozott, a sínek pedig magányosan távolodtak, majd értek össze a végtelenben.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Keressünk egy lejáratot! - kiáltotta a srác, majd eltűnt.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Óvatos léptekkel sétáltam körül a beton építményt, szemeim pedig végigpáztáztak mindent, hátha megtalálom a lejáratot. Egy percre elidőztem mikor az üres megállóra tévedt tekintetem, ami megélt megannyi búcsúcsókot, s a viszont látás örömét. A csillagok ugyanúgy ragyogtak most is, olyan szelíden és barátságosan mint mindig, mert ők sosem magányosak.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Megtaláltam! - kiáltotta, én pedig heves léptekkel rohanni kezdtem a hang irányába </i><i>- Itt egy lépcső - mutatott rá a hosszú lépcsősorra, ami bizonyára a föld alá vezetett. Elkezdtem lemászni miközben Benett hátulról fedezett, néha fel-fel pillantottam.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Leérvén megcsapott a hűvös levegő, karjaim pedig libabőrösek lettek ahogy átjárt a hideg, lábaim pedig egyre inkább kezdtek megdermedni. Hátrafordultam Benetthez mert már egy jó ideje nem hallottam lépteit, de mikor hátranéztem egy kést tartott kezében, én pedig nem tudtam mire vélni a dolgot, reszketni kezdtem a félelemtől. </i><br />
<i><br /></i>
<i>- Mire készülsz? - hátráltam.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Ugyan, te sem gondoltad komolyan ezt a kérdést - nevetett - Naiv lány vagy, Maya! - lépett közelebb fenyegetően.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Drágám - a srác a hang hallatán azonnal abbahagyott mindent -Ha most megölöd mire megyünk vele? - hallottam egy női hangot, majd kisétált a sötétből egy magas, feketeruhás, maszkos alak.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Mit akartok tőlem? Idióták! - morogtam majd megkíséreltem gyomron rúgni a srácot.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Na, na, na... - nyomott neki a falnak a nő - Ez igazán eredeti lépés volt - vezette végig ujját a számon, undorral töltött el de úgy gondoltam felesleges ellenkeznem. - Most pedig megmutatom az új szobádat - súgta a fülembe - Mától ez lesz az otthonod, imádni fogod! - suttogta ironikusan.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Megragadott, kezeimet pedig hátamra szorította miközben a kés pengéje fenyegetően mélyedt a derekamba, csak tolt előre a sötét és hideg helységben mégnem elértünk egy szobához melynek falai fémből voltak. Iszonyú hideg áradt ki onnan, nagyon reméltem, hogy nem kíséreli meg a lefagyasztásomat, de percek múlva rájöttem, hogy mégis. A nőben lévő őrültségnek látszólag semmi nem szabhatott határt, nem tudtam vajon miért teszi velem mindezt de bizonyára jó oka lehet rá. Fejem csak azon járt vajon ki lehet az, gondolataim vihart kevertek a fejemben, nem jutott eszembe senki olyasmi akinek ilyen mély sebet okozhattam volna.</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Most pedig fogod ezt a szart és leírod az összes bűnöd! - vette elő a füzetet pulóvere zsebéből, majd a földre dobta. Kezembe nyomott egy ceruzát, aztán pedig a könyv után lökött, mikor a földre estem bevertem a fejem. - És most, ha megbocsájtasz, nem csak rólad kell gondoskodnom - vágta be az ajtót.</i><br />
<i><br /></i>
<i>A jelen:</i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
* Mona szemszöge *<br />
<i><br /></i>
- Ne feledje, hogy amit mond azt rögzítjük - nézett rám a fekete pasas, én pedig csak bólintottam. - Szóval elmondaná nekem, hogy mit csinált este tizenegykor annál a raktár épületnél?<br />
<br />
- Nézze, meg akartam védeni magam - emeltem fel a hangom - Az az őrült zaklat engem és a barátaim - keltem ki magamból.<br />
<br />
- Kicsoda? - dőlt hátra a széken.<br />
<br />
- Maya Tomson - jelentettem ki, nevétől még a gyomrom is felfordult.<br />
<br />
- A hölgyön maszk volt, miből gondolja hogy Mis. Tomson az? És mondja csak, milyen kapcsolatban áll ön az említett személlyel? - nyitotta tágra barna szemeit.<br />
<br />
- Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ő az - forgattam a szemeim - A barátnőm...volt - sóhajtottam.<br />
<br />
- A hölgy valóban nem volt abban az időpontban a lakásán, de még nem kapják el addig semmiben sem lehetünk biztosak, tudja? - ekkor egy másik rendőr lépett be az ajtón, majd a pasas fülébe súgott valami bizalmasat.<br />
<br />
- Ami azt illeti, elmehet - állt fel - Valaki tisztázta magát. - szavai hallatán megnyugvás töltött el, de ugyanakkor döbbenten álltam a történtek előtt. Remegő térdekkel sétáltam ki a kihallgató szobából, majd megpillantottam Fennat. Hatalmas mosolya elárult mindent számomra, csak éppen nem értettem miért tette és hogyan, de most csak az számított, hogy hátralévő életemet nem kell börtönben töltenem.<br />
<br />
- Ezt te csináltad? - húztam széles mosolyra a számat, közben átöleltem.<br />
<br />
- Igen, apámtól veszik a fegyót, nekem pedig jó a beszélőkém - szorongatott meg kissé.<br />
<br />
- Remélem nem vállaltad magadra amit a patkány Maya csinált - fintorogtam.<br />
<br />
- Hát - tartott szünetet - lényeg, hogy megúsztad - jelentette ki majd kiléptünk az utcára, nekem pedig bűntudatom volt. - Elviszlek haza, hogy szedd össze a cuccaid aztán pedig felmegyünk hozzám - pillantott rám.<br />
<br />
- Tökéletes - vetettem rá fél mosolyt.<br />
<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-55827005557076516182017-08-16T13:14:00.000-07:002017-08-17T13:51:06.638-07:0012. Investigator Fink<br />
<div style="text-align: justify;">
Teljesen összezavarodtam, lábaim csak vittek egyre messzebb, még nem futásnak eredtem. Benett sprintelni kezdett, miközben azt hajtogatta, hallgassam meg. Undort éreztem iránta és közönyt, úgy véltem soha többé nem tudok majd megbízni senkiben. Az egyetlen igaz barátom voltál Benett Samson, de már koránt sem az az őszinte és szeretetre méltó srác, akivel együtt váltam felnőtt nővé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végtagjaim úgy döntöttek feladják a küzdelmet, s inkább engednek a gravitáció csalogató csábításának. Ahogy megálltam szinte nem kaptam levegőt, térdeim pedig remegni kezdtek combjaimmal ellentétben, amik csak görcsbe rándulva lüktettek. Kezeimet térdeimen pihentettem, amit sokkal inkább lehetett volna támaszkodásnak nevezni, közben nehezen lélegeztem, tekintetemet pedig a szőke férfira szegeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mért te? - tártam szét karjaimat, közben kellő távolságot tartva kettőnk között, amit másodpercek múlva meg is tört.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mona - suttogta - Nem én vagyok a fejes - mondta elhalóan - Engem is megzsaroltak, akárcsak téged!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis mivel? - kérdeztem kételkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd - tartott szünetet - Te is tudod, hogy csináltunk jó pár illegális balhét régebben, és ha ez a valaki felkeresi a bátyámat, kitálal neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Várjunk csak..Ezek szerint te sem tudod, hogy ki adja a feladatokat?! - szűrtem a szavakat fogaim között.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - ingatta a fejét - Miután egy hétig zaklattak azt reméltem találkozhatok a fő emberükkel, de tévedtem. Senki sem tudja ki az informátor. De ha ennyit tud rólad és rólam is, kell itt lennie egy közös szálnak, vagy talán az illető nagyon is jól ismer minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A közös szál - motyogtam magamban, közben mintha teljes világosságra ébredt volna az elmém, sietve távoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor hazaértem Mayat a nappaliban ülve találtam, szorongva tördelte kezeit a kanapén ülve, szemei üvegesek voltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. - mondta egészen halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hello. - húztam el mellette, egyenesen megcélozva a hűtőt, hiszen kishíján kiszáradtam. Ekkor a lány jellegzetes szuszogását hallottam meg hátam mögül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van veled Mona? - emelte fel hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi - vetettem oda, közben gúnyosan nevettem. - Talán meguntam, hogy kedvedre rángatod a szálakat, miközben elhiteted mindenkivel a nyomorúságodat. - helyeztem csípőre az egyik kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te miről beszélsz? - remegett meg alsó ajka, majd könnyek peregtek le az arcán. Hirtelen indulattól vezérelve a földhöz vágtam a füzetet, amit a lány döbbent arccal figyelt, pár perccel később pedig remegve vette fel a földről. Megvető pillantással ránéztem, ezt követően pedig újra elhagytam a lakást, de ezúttal egy darabig nem készültem visszatérni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dühösen és fújtatva szaladtam végig a hűvös, sötét lépcsőházon ami tökéletes illusztrációja lehetett volna lelkivilágomnak. Még magam sem akartam elhinni, hogy Maya rendezte volna maga köré ezt az egész zűrzavart, de az egész gyanús volt számomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lány akit elmondása szerint majdnem megöltek az erdőben, majd ennek következtében skizofrén lett, arról nem is beszélve, hogy ennyi megpróbáltatás ellenére még mindig tünet mentes.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Számomra viszont egyre világosabb lett, az állítólagos betörés is, amiben a legfurcsább az volt, hogy miért egy készülő könyvet loptak el? Manapság elég ritkák a könyv tolvajok.<br />
<br />
Maya a lehető legjobban jött ki ebből az egészből, ő kaszálta ezen a legtöbbet. Hiszen vele alig ha történt valami, az összes feszültség rám hárul, miközben ő otthon nyalogatja a nem létező sebeit.<br />
<br />
Kocsiba ültem majd vettem egy mély lélegzetet, és elindultam délnek. Útközben dobtam egy üzit Fennanak, nem e fogad be egy éjszakára, és bár egyáltalán nem ismertem a lányt, valahogy mégis vágytam társaságára. Miközben vártam válaszát úgy döntöttem beugrok egykori barátnőmhöz ,Evelynhez. A lány egy zseni a szó szoros értelmében, az agya bináris számok tárolására teremtetett. Senkit sem ismertem rajta kívül, aki jobban értett volna a számítógépek feltöréséhez és úgy nagyjából bármihez ilyen téren.<br />
<br />
Úgy egy húsz percnyi autóút után megérkeztem Evelynhez, aki reményeim szerint éppen otthon volt, amire kicsi volt az esély így péntek este felé. A baráti társaságom háromnegyede ilyenkor vagy benyomva fekszik otthon, esetleg egy trance partyn tartózkodik, szintén benyomva.<br />
<br />
Kiszálltam a kocsiból majd a verandára felsétálva becsengettem a hatalmas, halványkék házba. Pár perc várakozás után a lány ajtót nyitott teljes pompájában. Szegecses nyakörv, színes hajkorona, hálós harisnya na meg szaggatott ruhák.<br />
<br />
- Csajszi! - kiáltott fel, majd a nyakamba ugrott.<br />
<br />
- Helló fejvadász! - nevettem.<br />
<br />
- Te hogy hogy itt? - kérdezte meglepve, közben beengedett és leültünk a kanapéra.<br />
<br />
- Az a szitu, hogy szeretnék lenyomozni egy csajt, megvan a száma és iszonyúan dögös, szeretném meglepni. - hazudtam.<br />
<br />
- Nincs akadálya - nyitotta fel laptopját. - Diktáld a számát és bemérem a telefonját.<br />
<br />
Kis idő elteltével Lyn már rajta is volt az ügyön, szemei gyorsan szaladtak át az adatokon, mikor végsősoron megszólalt.<br />
<br />
- A Southern street felé tart.<br />
<br />
*<br />
<br />
Az autó szinte falta a kilométereket, a fejemen átsuhant a gondolat, hogy életveszélyesen gyorsan száguldozom, az alig két sávos úton. Szemeim az útra voltak szegezve, az agyam pedig a nagy rajtaütésen járt, most elkapom Mayat! Véget vetek a színjátékának, és száműzetem a pokolba.<br />
<br />
Lopva kinéztem az ablakon ahol láttam a mellettem elsuhanó fényeket, a klubbokból kilépő, gondtalan, bormámorban úszó fiatalokat. Összeszorult a szívem amiért én nem lehetek köztük, hiszen az eddig felépített kapcsolatom most hullik romjaiba.<br />
<br />
Hosszas gondolkodás után leparkoltam az említett utcában, és sétálva folytattam tovább. Pontosan nem tudtam hol keressem, de nem kellett sok idő hogy rájöjjek.<br />
<br />
Egy raktár épületnél állva várt rám, feltett kezekkel, talpig feketében és ugyan abban a maszkban mint amit Benett viselt.<br />
<br />
Pillanatnyilag az összes vér a végtagjaimba áramlott, az adrenalin hatására pedig felpezsdült a vérem. Táskámból elővettem a pisztolyt és a lányra szegeztem, de látszólag nem riadt meg ettől sem. Egyre közelebb sétáltam hozzá majd egy ponton megálltam. Eljött a kérdések ideje.<br />
<br />
- Te állsz az egész mögött? - kiabáltam, közben az éjszaka hűvösében meglátszott leheletem. Nem szólt semmit, csak alázatosan bólintott. - És honnan kéne tudjam hogy valóban te vagy az, Maya?<br />
<br />
Ekkor elővette telefonját zsebéből és felmutatta, mikor felvillant a képernyő egyből tudtam, hogy ez az ő telefonja.<br />
<br />
- Most pedig vedd le a maszkot vagy lelőlek! - fenyegetőztem, persze az egész csak hazugság volt, de Maya nem tett eleget kérésemnek, így elszánt arccal szegeztem rá a fegyvert, de mielőtt bármit is tehettem volna kiabálást hallottam.<br />
<br />
- Fegyvert letenni, rendőrség! - rohant le két férfi, közben eldobtam a pisztolyt, és visszapillantottam a lányra, aki elmenekült. Kezeimet hátraszorították és megbilincseltek, szörnyen éreztem magam, annak ellenére, hogy már nem először kattant bilincs a csuklóimra.<br />
<br />
- Letartóztatom engedély nélküli fegyver birtoklás vádjával, és gyilkosság kísérletével.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-32895801400621605992017-08-15T06:54:00.000-07:002017-08-17T13:55:36.629-07:0011. Name of the Fox<br />
<div style="text-align: justify;">
Dühös arccal bámultam a papírt, amit legszívesebben darabokra téptem volna, ez azonban nem rólam szólt. Követnem kellett a játékszabályokat! Épp ezért egy gyors pillantást vetettem telefonomra, hogy tudjam mennyi időm van még a találkozóig, de ekkor egy rekedtes női hangot hallottam meg a hátam mögül, fejvesztve csuktam össze a füzetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van? - pillantott le rám csillogó szemekkel a 'róka lány'. Olyan gyönyörű volt teljes valójában, ahogyan hosszú vörös haján megcsillant a fény, az ártatlan, mégis vad kinézete pedig még inkább vonzóvá tette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Öm - haboztam - Rájöttem hogy otthon hagytam a pénzem, anyukám pedig délben elindul a munkába és nem fogok hazaérni időben - hazudtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Még fél óra délig - mosolygott - Egyébként, véletlenül hallottam, hogy egy pisztolyra lenne szükséged - jelentette ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod a környékünkön elég sok a betörés - kreáltam újabb hazugságot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Canada pedig elég békés környék - nevetett, majd elővett egy pisztolyt a táskájából - A fateromé a hely, nem veszi észre ha eltűnik egy két dolog, tessék - helyezte a kezembe - A ház ajándéka! - kacsintott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt nem fogadhatom el.. - motyogtam, közben döbbenten néztem rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Vegyük úgy, hogy ez a barátságunk kezdete - súgta a fülembe, szavai hallatán még a hideg is kirázott - A papírok nálam vannak, ne aggódj! - így elsőre elég gyanúsan hangzott ez az egész, és már messziről bűzlött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Fenna - nyújtotta a kezét -Fenna Noud - mutatkozott be.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Mona Fink - szorítottam meg kissé, nőies kezét -Különleges neved van - jegyeztem meg, közben a telefonomra pillantottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A szüleim Hollandiából települtek be, mielőtt megszülettem - érdekesnek találtam a lányt, ha nem szorított volna az idő simán elbeszélgettem volna vele legalább egy fél napot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, Fenna Hollandiából, nagyon élveztem a beszélgetést, most viszont rohannom kell. DE - nyomtam meg a szót - Jelölj be, és még beszélünk! - indultam el, egy kacsintás után.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki nem hagynám! - mondta sejtelmesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
* Maya szemszöge *</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Feszülten néztem anyám kétségbeesett képét, semmi kedvem nem volt vele lelkizni, vagy franc tudja miért keresett fel. Csak azt tudtam, hogy valami hátsó szándék vezette ide, ugyan is egy évben egyszer látogat meg, akkor is vagy a pénzem vagy pedig a segítségem kell neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, ha azért jöttél ide, hogy szaglássz.. akkor már végeztél is. Vagy talán tíz perc nem volt elég? - mondtam lekezelően, majd kortyoltam egyet a teámból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Az anyád vagyok, nem beszélhetsz így velem - fakadt ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagy az anyám - jelentettem ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen is az vagyok, a bátyádnak pedig segítségre van szüksége. - lépett be személyes terembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan - nevettem fel gúnyosan - A kis felesége hol van, hm?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Miután Alec tolószékes lett, az az őrült elhagyta. De látom te sem vagy jobb, semmivel! - csapta be az ajtót maga mögött. A családi drámája egyáltalán nem hatott meg, sőt mi több, undorítónak találtam, idejött sajnáltatni a bátyám, na meg saját magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kezembe vettem telefonomat, hátha Mona felveszi. Kissé aggódtam érte hiszen úgy elrohant, méghozzá kitudja hova és a legrosszabb az egészben az volt, hogy nem tudtam milyen érzések kavaroghatnak benne. Fogalmam sem volt arról mi történik velünk, és arról sem, hogy ez hová vezet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nyugtalanul mászkáltam fel és alá a házban, mert egyszerűen nem találtam a helyem. Bármit is csináltam mindenről csak ő jutott eszembe, hiányzott, na meg az írás is. Miután a könyvemnek nyoma veszett így már az írás iránti szenvedélyemet sem tudtam kiélni, az egyetlen dolgot vették el tőlem ami valaha is lekötött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*Mona szemszöge*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy tizenöt perc séta után értem oda a megbeszélt helyre, éppen dél előtt pár perccel. Szívem majd kiugrott a mellkasomból miközben vártam, egy elég eldugott helyen voltam. Az eszem csak azon járt vajon ki lesz a zaklató, és hogy felfedi-e kilétét. Pár perc morfondírozás után megjelent valaki egy maszkban, talpig fehérben, így első ránézésre fogalmam sem volt, hogy nő vagy férfi az illető. Átlagos termetű, vékony ember volt, egyre közelebb lépett hozzám majd megszólalt:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerezd meg Maya titkait - a hang alapján egy férfi volt az - Ha ellenkezni próbálnál valaki meghal - nevetett, aztán megfordult és indulni készült, de sikerült elkapnom majd földre löknöm. Vállait a földhöz szorítottam, ujjaim belemélyedtek bőrébe miközben görcsösen próbált kiszabadulni. Hirtelen elkaptam maszkját, és lerántottam róla, ekkor a döbbenet kiült arcomra. A férfi pedig csak csalódottan, de ugyanakkor szégyenkezve nézett rám. Elengedtem és meghátráltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj Mona! - kiáltott utánam remegő hanggal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sosem gondoltam volna hogy te vagy az!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-47000969370155718402017-08-14T01:29:00.001-07:002017-08-16T10:40:17.944-07:0010. Cruel bitch!<br />
<div style="text-align: justify;">
A lány nagyot nyelt, s félelem gyúlt tengerkék szemeiben. Egyszerre véltem felfedezni haragot és meglepettséget az arcán, közben folyton csak egy szót hajtogatott, "eltűnt!".</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mona - szólítottam meg határozottan - Mi tűnt el? - léptem közel hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom - hadarta, közben összeszedett pár cuccot a hálóból, amit csak bedobott táskájába - Nem érdemellek meg! - harsogta, majd üresen becsapta az ajtót, űrt hagyva bennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megtörve rogytam össze a padlón, szívem millió darabra hullott, a legjobban pedig az fájt, hogy otthagytak mint egy kutyát. A múló szerelem keserves fájdalma rohant át testemen, a hideg könnyek pedig némán szántották sápadt arcomat. Megsemmisülve kucorodtam össze a barna fa padlón, azt kívántam bárcsak minden szálka átszúrná megsemmisült testemet. Mondhatnánk, hogy kívülről nézve lesz ez még így se, hiszen még pár apró szál összekötött bennünket azonban ezek már csak a remény görcsös fonalai voltak. A remény pedig előbb vagy utóbb meghal, ahogyan a szerelmünk is egyszer.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszas önsajnáltatás után felkeltem a padlóról, majd úgy döntöttem töltök egy cigarettát. Alapjába véve volt egy időszak mikor kishijján rászoktam, azonban valami visszatartott így inkább visszautasítottam. Aztán néha még így is elszívtam egy két szálat, leginkább mikor ideges voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fájdalmas arccal bámultam az asztalon heverő füves pakkot, és egyre inkább késztetést éreztem kipróbálására. Hosszas szemezés után úgy határoztam, hogy kész vagyok ma eggyé válni vele. Határozottan megragadtam a kis zacskót, remegve szórtam ki egy adagot a tenyerembe, de ekkor csengettek. Ijedtemben eldobtam mindent, aztán pár másodperc habozás után lesöpörtem az asztal alá az egészet. Bűntudat lett urrá rajtam, na meg egy undorító érzés, -mégis mit csinálok?-.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Undorodva nyitottam ajtót, de ami ekkor következett attól még a vér is meghűlt bennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Anya!?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
* Mona szemszöge *</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen egy fegyverbolt felé sétáltam nagy léptekkel, és sietve mikor figyelmetlenül nekimentem valami fekete ruhás alaknak. Elejtettem táskámat aminek tartalma a járdára hullott, dühösen emeltem tekintetemet az említett személyre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszki - fogta a fejét, majd kínosan felnevetett - Ma már a harmadik. Had segítsek! - vette le kapucniját , ekkor körvonalazódott bennem igazán, hogy egy piszkosul helyes férfival volt dolgom. Férfias vonásai és borostás arca egy pillanatra teljesen kivett az észből, beletúrt mesterien felzselézett, csokibarna hajába majd elkezdte visszahalmozni cuccaimat. Közben szavamon fogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár perc múlva már minden a helyén volt , én pedig indulni készültem mikor a férfi karon ragadott. Ijedten kaptam rá tekintetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem innál meg velem egy kávét? - ennél nagyobb klisével senki nem tudta volna jobban elrontani a pillanatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm nem, már vár a barátom. - hazudtam, aztán leléptem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy tíz perc séta után betértem a szóban forgó üzletbe ahol egy fiatal lány nagy szakértelemmel nézegette a különböző fegyvereket, mindegyiket egyesével megérintette majd a kezébe vette és elszántsággal az arcán eljátszott egy lövöldözést, kuncogtam rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rőt fürtjei lazán a vállára voltak ejtve, vörös rúzst viselt, amolyan polgárpukkasztó vöröset. Hosszú szempillái kiemelték barna szemeit, szeplős fehér bőre tökéletes kontrasztot alkotott erős sminkjével. Kissé úgy nézett ki mint egy róka.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az eladó már türelmetlenül bámult rám, mikor tekintetem rá vándorolt. Kissé túlsúlyos, elnyűtt arcú középkorú férfi volt kockás ingben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot! - mondtam halkan</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot! Mit szeretne? - kérdezte unottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy olyan fegyverre lenne szükségem amivel megvédhetem magam - suttogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha van elég pénze, akkor már mutatom is - gúnyolódott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - nyúltam bele a táskámba, a pénzzel teli borítékhoz. De ekkor átsiklott a kezem egy furcsa, ismeretlen textúrájú tárgyon. Mikor kiemeltem egy percre elállt a lélegzetem. A füzet volt az! Kirohantam a boltból majd pár házzal arrébb leültem a padkára, félelemmel telve nyitottam ki. Újabb szövegre leltem...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
" Gratulálok teljesítetted az első kis feladatodat, most pedig vonszold el a seggedet a Vanity street sarkára. Délben ott várlak, ne késs mert megharagszom!"</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-42887182592124733702017-08-12T12:29:00.000-07:002017-08-17T13:50:26.950-07:0009. Roses and quite romance<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szemeim pár percig a papírra szegeződtek , kezeim mintha megbénultak volna , vagy legalább is időlegesen megfagytak . Egyre csak egy kérdés járt a fejemben -<i>ez valami vicc? . </i>Heves kézmozdulatokkal , kapkodva helyeztem bele a füzetet táskámba , Maya határozott lépéseit hallottam egyre közeledni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Találtál valamit? - nézett rám kérdően . </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem , nem igazán - vetettem fél pillantást a táskára - Ami azt illeti..- sóhajtottam - Sehol nem találom a könyved - hajtottam le a fejem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztosan csak leesett - erőltetett magára egy kétségbeesett mosolyt , közben kutatni kezdett .</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bűntudattal telve néztem , ahogy eredménytelenül kutatott irománya után , négykézláb mászott a földön miközben átnézett mindent , nem tehettem semmit. Nem állhattam azzal elő , hogy megtaláltam egy másolatot amit nekem címeztek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyd! - emeltem fel a hangom , ijedten kapta fel a fejét - Elvitték , minden bizonnyal - halkultam el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mért vagy te ebben olyan biztos? - állt fel , majd fenyegetően rám nézett - Talán valami közöd van hozzá? - összeszorult a torkom , de még mielőtt válaszolhattam volna , már meg is bánta kérdését - Hogyan lehetne közöd hozzá.. - motyogta magában , majd átölelt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Próbáltam úgy viselkedni mintha megsértett volna ezzel , de valójában igaza volt, ha az eltűnéséhez nem is volt közöm , de elhallgattam egy fontos információt előle. Egy ember nem viselkedik így azzal akit szeret , elmondja az igazat , főleg ha a későbbiekben következményei lehetnek. Titkon azt reméltem ennek az ügynek nem lesz folytatása , de épp ésszel belegondolva talán bántani akarják őt , és azt nem fogom hagyni .</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*Maya szemszöge*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyomrom görcsbe rándult a gondolatától is annak , hogy a könyvem valaki máshoz került , és valószínüleg rossz kezekbe . Nagyon reméltem , hogy senki nem fogja majd felhasználni öncélulag , és hamar visszakerül majd hozzám . Rengeteg munkám van ebben , és nem akadályozhat meg az önmegvalósítás útján senki , illetve semmi .<br />
<br />
Mona karjaiban tökéletes menedékre leltem , úgy éreztem magam akárcsak egy riadt őzike , miután megmenekült az erdőtűz elöl . Szeretet éhesen csimpaszkodtam bele , ő pedig furcsa módon csak állt heves szorításom tüzében , mint egy fagyott hóvirág. Reszketve hagytam fel ölelésemmel , hidegen otthagyva a lányt , csalódottan hagytam el a szobát . A nappalin átgázolva közelítettem meg a konyhát ahol egy kis kupacban vártak a tegnapról megmaradt mosatlan edények , elborzadva siklottak át rajta szemeim. Kedvetlenül sétáltam a hűtőhöz , miután kinyitottam megragadtam egy üveg baracklevet , és felhajtottam egy részét. Tompán koppant az üveg a konyhapulton , én pedig unottan és frusztráltan láttam neki a mosogatásnak , kimondottan ezt utáltam a legjobban a házimunkák közül .<br />
<br />
Hipnotikusan sikáltam a tányérokat már egy jó ideje , mikor két kezet éreztem meg a derekamon , úgy tettem mint aki tudomást sem akart szerezni jelenlétéről . De ő csak egyre közelebb férkőzött hozzám , s apró , finom kezeit körém fonta miközben szoros ölelésbe zárta testem . </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
- Vegyél egy fürdőt! Ezt majd én befejezem - szedte ki kezemet a vízből .<br />
<br />
- Köszönöm - nyomtam egy csókot ajkaira .<br />
<br />
A fürdőszobába beérve becsuktam magam mögött az ajtót és vettem egy mély lélegzetet , az ablakon bejövő hűvös levegő átjárta légutaimat . Megszabadultam ruháimtól , miközben a kád elkezdett megtelleni . Egy percre megálltam a hideg kövön és néztem ahogyan a puha habfelhők egyre csak nőttek a víz felszínén , a vízbe öntött habfürdő illata egyre jobban elárasztotta az egész helyiséget.<br />
<br />
Pár perc szemlélődés után bemásztam a forró vízbe ami szinte égetett , pont ahogyan szerettem . Nyakig elmerültem a habokban , csak a kilógó lábfejemet szemléltem , miközben bolondosan mozgattam apró lábujjaim a víz felszínén.<br />
<br />
*<br />
<br />
Másnap reggel kipihenten ébredtem , Mona már régen ébren volt és valószínűleg unottan bámulta a nappaliban lévő tévét . De ehelyett egy ismeretlen férfi hangja csapta meg a fülem , lényegre törően és határozottan beszélt a lány pedig suttogva kommunikált vele . Szaglászni kezdtem , hogy vajon mi folyik itt , nagyon rosszat sejtettem .<br />
<br />
- Igen - tartott szünetet - Elrejtettem , de a saját érdekében tettem - ekkor körvonalazódott bennem , hogy könyvemről van szó - Nem akarom , hogy újabb rohama legyen .<br />
<br />
Ekkor már nem bírtam tovább tétlenül hallgatózni , idegesen nyitottam ki az ajtót , szemeim megakadtak az egyenruhás férfin . Talán a helyzet mégsem az volt mint aminek hallatszódott .<br />
<br />
- Oh , Maya! - mosolygott a lány -Ő itt Frank Samson , Benett testvére . - mutatott a magas , szőke férfira aki tipikus rendőr típus volt . Szögletes arca és egyenletesre levágott , alig pár centis haja merőben árulkodott foglalkozási ártalmairól . Egyáltalán nem hasonlított testvérére . De tekintve , hogy egy rendőr egyenruhás férfi ült a nappalinkban reggel nyolckor , további kérdéseket vetett fel bennem .<br />
<br />
- Jó reggelt! - köszöntem - Megtudhatnám miről beszéltetek az imént ? - tértem ki a lényegre .<br />
<br />
- Jó reggelt Maya ! Ami azt illeti , nekem mennem kell - pattant fel a férfi - de ha esetleg megtudsz még valamit , tudod hol találsz - mondta bizalmasan majd elment .<br />
<br />
Idegesen vártam a magyarázatra , ami kijárt nekem . A lány habozva állt az ajtóban , csak motyogott össze vissza és fájdalmas arc kifejezést öltött magára . Szorongva piszkálgatta haját , majd a táskájához sétált .<br />
<br />
- Nézd - jegyezte meg félénken - Vallomással tartozom neked a tegnap estét illetően - bólintottam , ő pedig a táskájához sétált és kutatni kezdett , pár perc keresgélés után feszülten ledobta a barna táskát . - Eltűnt ! - kiáltott fel .</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-15176618135604690552017-08-10T10:02:00.001-07:002017-08-17T13:48:49.005-07:0008. Faces in the dark<div style="text-align: justify;">
Hello! Nem tudom mi lehet az oka annak, hogy nem kedvelitek a blogot. De én minden esetre írom tovább mert szeretném véghezvinni a történetet. Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dühös voltam és zaklatott, jelen pillanatban találnom kellett valami elfoglaltságot, ami leköt egy időre. Így hát újra az írásba temetkeztem. Mikor mindenki átver, megbánt az írás mindig ott van veled, ott van az ihlet ujjad hegyében, a fejedben, a vénáidban. Nem számít hány embert érdekel majd ez a szar, te csak szeretnéd kiírni magadból, legyen az akármi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét az íróasztalom felett görnyedtem, szántottam a betűket a papíron. Sosem szerettem elektronikusan írni, nem megbízható, elveszhet és bántja a szemet is ha órákig írsz. Ezért megmaradt nekem a jó öreg papír, és a füzet, amit sok lapja és kemény borítója miatt, sokkal inkább neveznék könyvnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig is kritikus szemmel néztem írásaimat, a legkisebb hiba is az őrületbe tudott kergetni, pedig korrigálható volt. Íráshoz mindig bekapcsoltam valami zenét, éppen az aktuális témához illőt , de ezen belül leginkább alternatív zenéket, ezt a szokásomat még máig tartom. Halkan szólt egy szomorkásabb hangvételű zene, miközben elmerültem a betűkben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-A felépülésem úgy négy hónapig tartott, másfél hónapot töltöttem a pszichiátrián , ahol gyógyszerekkel traktáltak és rajzoltattak velem, s a hozzám hasonlókkal. Közös foglalkozásokat tartottak hetente kétszer, a mentálisan leépült társaimnak pedig heti négyszer. Mindenki úgy képzeli el a pszichiátriát mint ahogy azt a filmekben eltorzítják, viszont ez a valóságban egyáltalán nem így van. Az emberek háromnegyede nagyon is épp elméjű, van pár őrült de elenyésző. Legtöbbjük a munkába őrült bele, másikuk pedig a szerelembe. Valahogy most át tudtam érezni, életemben először tápláltam valaki felé komoly érzelmeket. Visszatérve a kórházba, a sok rossz emléken kívül születtek jók is. Megismertem Cartellt, Izadorat és Ritat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Cartell vékony, magas és kissé nőies alkattal rendelkezett. Keskeny arca, valamint csontos álla ellensúlyozta előnytelen adottságait. Éj fekete szemei bronzos bőrrel és fekete hajjal párosultak, rózsaszín széles ajkait sötét borostája keretezte. Mélyen ülő, vastag szemöldöke férfiasságot adott arcának, szemeit pedig tökéletesen kiemelte. Apja arab származású, szikla szilárd hitű és meggyőződésű ember volt, folyton bántalmazta családját. Car beleőrült ebbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Izadora alacsony, picit teltebb lány volt mint az átlag, félreértés ne essék, nagyon is jól állt neki. Rózsaszín haja emlékeztetett egy wattacukor felhőre, kuncogtam ahányszor ránéztem. Feltűnő sminkjével mindig ott volt a középpontban, ő volt a legkirályabb, legszínesebb beteg akit csak láttam. Kivéve ha a többi különleges 'egyedet' rejtegették a pincében, az egyediség biztosan ezért van kihalóban. - ingattam a fejem, közben zenét váltottam. -Iz kleptomániás, mikor serdülni kezdett egyre több bolti lopáson kapták, és az anyját is rendszeresen meglopta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rita félénk, önbizalom hiányos lány volt. Nem lehetett több harmincöt kilónál, ugyanis anorexiával küzdött. Mélyen beesett arca sápadt volt, szeme körül pedig sötét karikák ültek. Gesztenye barna haja folyton a füle mögé volt tűrve, apró fülei folyton találkoztak a külvilággal. Nagy szemei csodálatra méltóak voltak, ahogy halvány rózsaszín ajkai is. Rita története pedig más mint a többieké. Egy éve még tökéletes idomokkal rendelkező lány volt, még össze nem jött egy sráccal aki ezt kövérnek találta. Ezek után szinte alig evett, ennek hatására drasztikusan lefogyott, ekkor barátja már csúnyának találta, így elhagyta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Másfél hónap után, miután kiengedtek, visszajáró beteg voltam. Amit annyira nem is bántam, ugyan is a srácokkal mindig kinevettük és szívattuk az ápolókat. Folyton elhitték, hogy romlott az állapotunk, hogy még többet lehessünk együtt. Őrültek voltunk, és ez így volt jól! Körülbelül úgy négy hónapig jártam még vissza, aztán visszatértem a normális életemhez, rá pár hétre jött a hír. Rita meghalt. - mély lélegzetet vettem, becsuktam a füzetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kinéztem az ablakon, le a padkára ahol otthagytam Monat. Még mindig ott ült és sírt, beleszakadt a szívem így lerohantam a lépcsőházon keresztül, le a ház elé. Nem sokat haboztam. Leguggoltam mellé majd átöleltem szorosan, csak hallgattam szívverését, nem mozdult egyikünk sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem gondoltam komolyan... - motyogtam. -Gyere menjünk fel. -segítettem fel a földről.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Remélem nem gondolod, hogy a döntéseidet csak úgy megmásíthatod. - morogta, közben kitért mellőlem, karba tett kézzel sétált fél méterrel előttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy felértünk a harmadik emeltre valami gyanús lett, mégpedig a kitárt bejárati ajtó.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyitva hagytad? - szólt komolyan a lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Én nem, vagyis nem zártam kulcsra, de csukva volt. - rontottam be.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Óvatosan, nem juthatott messzire. Még az is lehet, hogy itt van. Te nézd át a fürdőt és a nappalit, én pedig a hálót és a konyhát. - utasított, csak bólintottam egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy tettem ahogy mondta, de nem találtam senkit és semmi, vagy bármit ami arra utalt volna, hogy betörtek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
* Mona szemszöge*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Átnéztem a konyhát, de sikertelenül, az egész csak vaklárma volt. A hálóban is szétnéztem, minden rendben, ahogy korábban otthagytuk. Csak Maya könyve hevert lomhán az asztalra dobva, kíváncsiságtól vezérelve belenéztem új irományába, hiszen még így is volt elmaradásom az átnézésével kapcsolatban. Viszont mikor kinyitottam rájöttem, ez nem ugyan az a füzet. Ennek a lapjai üresek voltak, a borítója belső felére pedig ez volt írva:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Mona részére"</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-34940908974523481112017-08-07T09:56:00.002-07:002017-08-17T13:48:12.268-07:0007. Addicted <br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Szemei üresek voltak, mereven bámulta az utat, közben feszülten markolta a kormány. Hallgatása mély volt, s félelmet váltott ki belőlem, a benne rejlő sötétség egészen megrémített, kétségbe ejtett. Tengerkék szemei teljesen elsötétültek, kiveszett belőlük a fény ami eddig ott lakozott , ami eddig visszaadta a hitemet a szürke hétköznapokban. Ugyanazt az elveszettség tükröződött az arcán, mint amit a kórházi ágyamnál ülve véltem felfedezni rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
* Visszaemlékezés*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mona könnyei záporként szántották végig, hófehér szeplőkkel teli arcát, szemei egyre vörösebbek lettek a sírástól. Benett, Mona legjobb barátja szintén ott volt, próbálta megnyugtatni a lányt, kezét a vállára tette, halkan suttogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem lesz baja, csak kapott egy kis nyugtatót. - mondta halkan, majd kitűrt egy szürke tincset az arcából, mely tökéletesen közrefogta férfias arcát. Benett kétségtelenül mindig is remek stílussal rendelkezett, a maga furcsasága adta erős jellemét. Különleges ruháival, piercingjével, mely kihangsúlyozta kissé szögletes orrát, szürke hajszínével és különleges zenei ízlésével tört ki a tömegből, akár egy kifutón is megállta volna a helyét bátran.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézz rá! - törölte meg szemeit. -Magánál van, lát minket, mégsem szól egy szót sem, vagy mozdul meg. - aggódott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Jobb így neki...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi? - csattant fel, tekintetét a rémült férfira szegezte, szinte átszúrta szemeivel. -Szerinted egy eddig teljesen egészséges, erős nő ezt a sorsot érdemli? - erősen túlreagálta a helyzetet, idegessége bőven szerepet játszott ebben. - Én nem tudom miért, de engem ez a lány kezdettől fogva vonz, egyszerűen van benne valami ami megfogott. Tudod miről beszélek. - vitte fel a hangját. Szívem hevesen dobogott, nem hittem a fülemnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
* Visszaemlékezés vége*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Résnyire nyitottam számat, nem tudtam mit kellene mondanom, Mona heves természetű, szeszélyes lány, épp olyan kiszámíthatatlan mint amilyen én vagyok. Nos, csak az volt a kérdés, mi lenne az , amire én jelenlegi helyzetében nyugodt választ tudnék adni? Mire hosszas gondolat menetem végére értem megszólalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet hogy egy drogos picsa vagyok, de legalább nem egy faragatlan ribanc mint a családomban lévő nők. - motyogta, közben leparkolt a nagy tömbház elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Én szeretem ezt a drogos picsát! - mondtam ördögien, majd csókot nyomta szájára, de gyorsan meg is törtem azt, kiszálltam a kocsiból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Fuss csak Tomson! - mondta rekedt hangján. - Fent találkozunk! - nevetett, én pedig felszaladtam a lépcsőházba, kettesével szedtem a lépcsőket, így még előbb bejutottam a lakásba mint Mona. Ledobtam táskámat, aztán beléptem a szobába és hanyatt feküdtem a nagy franciaágyon. Kezeimmel a fekete selyem ágyneműt piszkálgattam, fejem alatt pedig négy, szintén fekete dísz párna sorakozott, az ágy támla felett a fehér, tiszta falon pedig pár fotó mozgolódott, a nyitott ablakon betörő huzat által. Meghallottam az ajtó nyitódását, elmosolyodtam, becsuktam a szemeimet, vártam ahogy a lány szőke fürtjeivel felém hajol. De nem történt semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne kéresd magad. - nevettem, de nem jött válasz így óvatos léptekkel kimentem a nappaliba. Megnyugvással töltött el mikor megláttam ragyogó fürtjeit, miközben a konyha asztalnál ült. Csendben odalopóztam, hogy ráijesszek, de mikor a háta mögé értem és ráugrottam, a lány összecsuklott, feje az asztalra zuhant.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szívembe éles fájdalom nyílalt, az adrenalin beszabadult a vér áramlataimba. Nem tudtam mit tegyek, nem értettem mi történhetett, csak egyre tudtam gondolni. Keresni kezdtem táskáját, majd pár perc múlva mikor ráleltem, kiborítottam tartalmát a földre. Annyi felesleges dolgot tart magánál, hogy az már hihetetlen, vagy fél percig kutakodtam a rúzsok és a cigaretta hüvelyek között mire feltevésem igaznak bizonyult. Találtam két átlátszó tasakot, az egyikben fűféleség volt a másikban pedig valami fehér por.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mona-val volt egy egyezségünk, miszerint beavat ha cuccozik, én teljes mértékben megértem, hogy ennyi idő után már nem tud ezek nélkül élni, de pont az ilyen esetekre kötöttünk kompromisszumot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ő pofátlanul áthágta a szabályaim!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megpróbáltam felvenni és elcipelni a fürdőszobáig, de súlya alatt majdnem megszakadtam, vékony alkata ellenére igen is nehéz volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor elértem a fürdőig belefektettem a kádba, és elkezdtem rá engedni a hideg vizet hátha magához tér, kórházba nem vihettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi a szart csinálsz? -kiabált.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Megmentem a szaros életed. Megint!</div>
<div style="text-align: justify;">
- rohantam ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A ház előtti padkán ültem, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy megint ezt tette velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy könnycsepp szaladt le az arcomon, a kezemben égő cigaretta füstje marta a szemem a könnyekkel egyetemben, nem tudtam melyik fájt jobban. A sötétben csak a parázs világított, minden egyes szívásnál felizzott, akár csak a pokol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Magamba szívtam mínusz húsz évet, és vagy hatféle rákot, de ez a szar megtisztítja a lelked, ember.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fejemben csak a kettőnk kapcsolata járt, mi lesz így ha már két hónap után úgy érzem néha jobb lenne elküldeni, minthogy végignézzem ahogy leépül, ő a drogoktól , én az elmebajban, na meg a gyógyszerektől?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval...- hallottam meg hangját, mikor ránéztem még midig csurom víz volt, sugárzott belőle a bűntudat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Időre van szükségem! - hagytam ott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-23963343588623187862017-07-31T03:24:00.001-07:002017-08-17T13:47:17.993-07:0006. The rich, the poor and the bitch<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! Már majdnem feladtam ennek a blognak az írását, azonban adok még egy utolsó esélyt a dolognak, hátha látok némi érdeklődést...de ha nem valószínüleg nem lesz értelme folytatnom. Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden egyes hangot torzan hallottam, a látásom pedig homályos volt, csak a saját heves lélegzetem visszhangzott a fejemben. Két orvos rohant be azt hiszem, az egyik injekcióval a kezében, le fognak szedálni. A szúrást is tompán éreztem a felkaromban, a hatását pedig percekkel később vettem észre. Hírtelen minden lenyugodott körülöttem, furcsán békéssé vált a kórterem,a vihar elvonult, szemeim lecsukódtak, közben felfektettek az ágyra. Nem tudtam mozogni de éreztem mindent, éreztem ahogy bőrszíjjak keményen vágnak bele a bőrömbe, szívem vadlóként vágtatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: justify;">
/Fél évvel később/</h3>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-A félelem átjárt, hatalmába kerített, dobozba zárt , elszeparált az élőktől.- szántottam végig a tollat a lapon. Miután meggyógyultam, úgy nagyjából, az orvos és Mona azt javasolta térjek vissza a régi életemhez, így hát a könyv írását sem hagytam abba, a kiadó pedig adott egy újabb határidőt a betegségemre való tekintettel. - a skizofréniám nem állhat a sikerem útjába, és bár gyógyszerek nélkül egy instabil, őrült lennék, igyekszem nem erre gondolni. Nos, és hogy milyen is az életem fél évvel az összeomlásom után? Más!- vettem egy mély lélegzetet. - Most nyár vége van, igyekszem kiélvezni amennyire csak lehet, de van egy dolog ami aggaszt, pontosabban kettő. A zaklatómat azóta sem kapták el, mondván ez még nem számít zaklatásnak. ~ ne higgyünk a beteg hülyének el semmit címszóval~ lezárták az ügyet. Azonban a halott férfi ügyét annál inkább nyitva hagyták, a tárgyalások két hét múlva lesznek, a felesége pert indított. Engem hibáztat.-</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden rendben szívem? - simogatta meg a hátamat Mona. Oh? És említettem, hogy összejöttünk? Vele minden olyan nyugodt és biztonságos, a sok előítélettel szemben, egy nagyon vidám és energikus légkörbe cseppentem, megismertem Mona többi meleg barátját is, akik fantasztikusak. Végre megtaláltam a helyem! De mielőtt azt hinnétek eladtam a lelkem, tévedtek, mert én még a régi vagyok. Az új régi!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze. Most írom a szinopszist. - rágcsáltam a toll végét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha elkészült átnézem. - kócolta össze a hajamat a fejem tetején amit gyűlöltem, pedig nem az a lány vagyok aki megijed ha összekócolják a haját, de mind ezt félretéve kétségtelenül ő volt a legjobb béta. A lány már el is tűnt a színről, én pedig visszatértem az íráshoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Ami az illeti még mindig a kávézóban dolgozom, annyi különbséggel hogy enyém az egész hely. Mikor a nénikém megtudta mi történt velem ráutalt a számlámra egy rakás pénzt, főként gyógyszerekre és a kezelésekre, a maradékból pedig megvettük a kávézót. Gracie nagyon sokat segített a felépülésemben, mindig mellettem volt, a családommal ellentétben. Apropó, család! Anyám és apám szétmentek mert bedőlt a hitelük és ráment a kapcsolatuk, a bátyám pedig nem bírta hogy nem körülötte forog a világ és vonat elé ugrott. Nem hallt meg, annál sokkal rosszabb, tolószékbe került, mert deréktól lefele lebénult. Nem látogattam meg-.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vacsora meghívásunk volt Mona szüleihez, amitől egész este feszült voltam, de nem csak én voltam így ezzel. Reméltem lesznek olyan nyitottak, hogy elfogadják a lányuk döntését. A gyomrom görcsben volt, idegesen vasalgattam a hajam, közben azon gondolkoztam mennyire át tudom érezni a hajszálaim fájdalmát mikor perzselődnek, majd kiegyenesednek mint egy karó.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-A te kocsiddal menjünk vagy az enyémmel? - dugta be a fejét a fürdőbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-A tiéddel, nem csodálkoznék ha az enyémben bomba robbanna. - nevettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Oké hercegnő. - grimaszolt, mindig is úgy gondolta túlaggódok mindent. Ez idegesített!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem sokkal később elkészültünk mindketten és már a barátnőm szülőházához közeledtünk, idegesen remegtettem a térdeimet, mindig ezt csinálom mikor izgulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne félj. - mondta bizonytalanul, közben megszorította a kezemet, bár nem igazán tudtam eldönteni magát nyugtatja vagy engem. Szótlanul bólintottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kiszálltunk, megpillantottam a hatalmas házat, az ajtó felett apró lámpák voltak, bevilágították a bejáratot. Megálltunk a verandán, közben Mona becsengetett én pedig szétnéztem, mindenhol növények voltak, csúnya rózsaszín virágok, undorító kerti szobrok. Úgy éreztem magam mint a leszbikus Hófehérke a hét gipsz törpével. <i>Eww.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugrottam egyet hátra mikor egy magas, fekete hajú nő nyitott ajtót, teljes ellentéte volt a lánynak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Sziasztok lányok! - erőltetett magára egy átlátszó vigyort.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Köszöntünk neki mindketten, aztán beengedett minket, semmi testi kontaktust nem véltem felfedezni anya és lánya között, pont mint otthon. Jött az utasítás, hogy vegyük le a cipőnket nehogy összepiszkoljuk anyuci eredeti török szőnyegét, amiket szorgos rabszolga kezek készítettek. Bezzeg a retkes lábú, édes kedves Hópihe, aki most jött az udvarról dögökben henteregve ő bőven megfért a házban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mona üdvözölte nővéreit és az apját, azonban apja nem fogadta túl nagy örömmel, azt hiszem soha nem fog neki igazán megbocsátani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Leültünk az asztalhoz ami már szépen meg volt terítve, és annyi kaja volt rajta mint két hálaadáskor egyszerre. Nem tagadom, nagyon finoman főz annak ellenére hogy egy sznob.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Most akkor te végül is skizofrén vagy? - célozta nekem kérdését Meredith - Mona nővére-. Pont mikor kortyoltam egyet az innivalómból, kis híján félrenyeltem a meglepettségtől. A barátnőm kétségbe esetten rám nézett, nagyon szégyellte magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Most éppen végül is nem. - vágtam vissza, többet nem is mondtam. Pár percig csend volt, mikor a kínos csendet az apa törte meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-És Mona jól bánik veled?Vagy még mindig problémái vannak a droggal? - kezdték kiverni nálam a biztosítékot, és azt gondoltam nem tudnék kellemes választ adni erre. Jobb is hogy a nővére újra közbeszólt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Apa! Ők leszbikusok, náluk semmi sem elítélendő. - ekkor már úgy gondoltam felállok az asztalról és a hajánál fogva kiviszem levegőzni a kisasszonyt, Mona nem szólt semmit, csak nyelte a sok rosszat. - Vagy igazából nem tudom hogy megy ez a magatok fajtánál. - nevetett gúnyosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na idefigyelj te újgazdag picsa! - fordultam ki magamból, eközben felálltam és ő is így tett. - Nálad már sokkal nagyobb kurvákat is darabokra szedtem. - szűrtem a szavakat fogaim között.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogd a drogos ribanc húgomat és takarodj! - kiabált, ekkor az egész család felállt, Mona pedig elkapott hátulról de még volt alkalmam felpofozni a lányt. Kirángatott az ajtón és becsapta az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Menjünk haza. - jelentette ki, de még most sem szólt ezenkívül semmit, hangja közönyös volt , semmi érzelmet nem mutatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-26997335049193601032017-07-20T12:43:00.001-07:002017-08-17T13:45:27.641-07:0005. Carefully<br />
<div style="text-align: justify;">
Mikor újra magamhoz tértem már egy kórházi ágyon feküdtem, tipikus kórházi szagot érezve. Lassan kinyitottam a szemeimet, zavart a nagy fehérség ami körülöttem uralkodott, minden fehér..mégis sötétben éreztem magam. Omladozó fehér és zöld falak vettek körül, mellettem egy fiatal srác feküdt, hozzátartozói aggódva fogták a kezét. Sápadt volt az arca, éppen aludt. Unalmamban azt találgattam vajon miért lehet itt, mindig is érdekelt milyen történet állhat egy-egy ember mögött. Bár ha valaki megkérdezte volna én miért vagyok itt, nem tudtam volna rá elfogadható választ adni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Folyton a látomásaim jártak a fejemben, olyan igaziaknak tűntek, mintha csak a valóság lett volna. Folyékony képek amikbe csak úgy elmerül az ember. Sejtésem sem volt arról mi történik körülöttem, és hogy mit művel velem a saját képzeletem, de azt az egyet viszont tudtam, szükségem van valakire.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már besötétedett, én kis naiv pedig azt hittem majd valaki meglátogat...talán a családom, esetleg a gondoskodó, mosolygós Mona. Hiányzott az arca és a kis apróságai, viszont az igazat megvallva kicsit sem ismertem. A csendet kiabálás törte meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Hölgyem éjszaka már nincs látogatási idő. -veszekedett az ápoló. A hang egyre inkább erősödött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Hagyjon lógva, látnom kell valakit. - makacskodott, kissé ismerős volt ez a stílus.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mona sietve belépett az ajtón, megállt aztán hosszasan bámult, közben az ápoló a nyakában lihegett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Oh kérlek Maya!Magyarázd el ennek az úrnak, hogy én akkor látogatom meg az én hugicámat amikor csak akarom. - kacsintott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megbeszéltem az ápolóval, had maradjon egy kicsit Mona, aztán végül is ebből a kicsiből egész éjszaka lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Sosem volt még senkid akit szerettél? - nézett rám szomorúan, mind e közben az ágyon feküdt velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nos...- gondolkoztam. -Valahogy nem éreztem igazán azt senkivel, mint amiről azokban a "virágos borítós, csini csicsás" szerelmes könyvekben beszélnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kissé nevetett, aztán elgondolkozott kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-És mit gondolsz miért lehet ez? - valami furcsa dolgot véltem felfedezni a hangjában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Talán mert érzelmileg egy galambbal vetekszem?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Vagy csak mert rossz helyen próbálkozol. - hajolt közel hozzám, majd a szemembe nézett. -Sajnálom ami ma történt. -nyomott egy puszit a homlokomra.Meglepett de furcsa örömmel töltött el. Viszont elgondolkodtatott, vajon honnan tudta mi is történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor reggel felébredtem tele voltam kérdésekkel, na meg csövekkel, amik szörnyen idegesítettek. A vakító fehérség még mindig ugyanúgy zavart, az ágy pedig hideg volt.Egyedül feküdtem benne. Átnéztem a másik ágyra, kíváncsi voltam vajon ébren van e a fiú, de az ágy üres volt. Mi történhetett? Mély elmélkedésemből Mona rántott ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Az orvos kiadta a papírjaidat.- lóbálta. -Hazamegyünk. -mosolygott kedvesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez remek.- mondtam rekedt hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Még azt mondta szeretne beszélni velem a gyógyszereidről. Szóval te csak várj itt meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintottam, aztán tudatosult hogy mit is mondott. Gyógyszereim?! Mégis miért? Mielőtt feltehettem volna a kérdéseimet, a lány már el is tűnt, igazából kitudja hova. Pár perc múlva egy nő jött be a kórterembe, teljesen zaklatott volt és magán kívül zokogott. Arca megviselt volt, teste pedig remegett, az ágyamhoz lépett és megszorította a kezemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-El kell mondanod mi történt a férjemmel. - hajtogatta. -Meghalt, és te voltál az egyetlen aki tudja mi is történt valójában. -csikorgatta a fogait. Mondd el mi történt, és ha valami közöd van a halálához akkor nem úszod meg épp bőrrel. -támadt rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Engedjen el. - harsogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem,még nem mondod el. - fenyegetőzött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Hagyjon. -kiabáltam, az agyamban pedig újabb vihar keletkezett a feltörő emlékek miatt. Kezeimet kitéptem a nő szorításából és a földre löktem. Karomból kitéptem az infúziót, ami rettenetesen fájt, de az adrenalintól nem sokáig éreztem. A nő mögött megláttam a talpig vérben álló férjét, kezében egy baltával. Azt suttogta meg fog ölni. Képtelen voltam megkülönböztetni a valóságot a képzelettől, a hangok csak suttogta a fejemben egyfolytában. Befogtam a fülem, képtelen voltam elviselni, csak összegörnyedtem a földön és összeszorítottam a szemeimet. Mi történik?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-33882807710296975972017-07-16T14:42:00.000-07:002017-08-17T13:53:59.339-07:0004. Come on, red coat!<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eltévelyedett vadnak éreztem magam, egy földön heverő darab húsnak. Egy állatnak akit elütöttek, majd bedobták az erdőbe jobb 'élet' reményében. Csordogáló vérem szaga csak még inkább fokozta a helyzetet, fáradtságom akadályozott a további gondolkodásban. Leheveredtem a fűben, és megvártam még álomba merülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hamar azon kaptam magam hogy kivilágosodott, hiszen már felkelt a nap mire elaludtam, igazából ez érdekelt most a legkevésbé. Végig azon törtem a fejem hogyan juthatnék haza, de akárhogy is...kilométerekre voltam az otthonomtól, az én kis pajtimtól, na meg Monától..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A gyomrom korogni kezdett, nem tudtam mennyi lehet az idő mivel a telefonomnak nyoma veszett, bár kételkedem hogy mind ez az én szerencsétlenségemnek tudható be. Idegesen csikorgattam a fogaimat, a feszültség egyre inkább úrrá lett rajtam. Rettegtem, hogy a mai éjszakát is farkasokkal táncolva kell eltöltenem, mert ha már választanom kell semmiképp sem leszek piroska.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Úgy látom kibaszott játékos kedvedben vagy, mutasd magad ribanc! - legbelül úgy éreztem kezdek megőrülni, hiszen magamban beszélek. -Mi sem lenne jobb mint fogni Mayat, zsinórt kötni mindkét karjára és bedobni az erdőbe.Nem tudom milyen kicseszett, ördögi báb játékot akarsz velem játszani, de tönkre teszem a kis színjátékod. - remegtem, fenyegetéseket szórtam a levegőbe..kócos hajammal úgy nézhettem ki mind e közben mint egy félresikerült ördögűzés. Ekkor tapsolást hallottam a hátam mögül, ezt betudtam a hallucinációimnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szép volt Hamlet, de a helyedben inkább papírra vetném. -súgta fülembe egy férfi hang, csak lehunytam a szememet próbáltam véget vetni a képzelgésemnek, de ezek után a képzelgésem megragadott és kezével betapasztotta számat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudod ezt nem szabadna de ha akarod én eljátszadozom veled. -súgta. -Megkönnyítem az ittlétedet. - ajánlotta fel, jelen pillanatban minden porcikám kész volt erre, túlságosan is elveszett voltam. Még a válaszomat sem várta meg, ösztönösen cselekedett, kezeit egyre lejjebb vezette én pedig csak hangosabban lélegeztem. Ekkor egy hatalmas puffanást hallottam, majd fájdalmat éreztem a fejem környéken. A földön találtam magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha nem felelsz a kérdéseimre, kénytelen leszek rosszat cselekedni. -cseppentem vissza a rideg valóba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem mintha eddig olyan jól bántatok volna velem. -köptem le, majd futásnak eredtem. Éreztem, hogy a testem utolsó tartalékait élem fel ,üresnek éreztem a csontjaimat. Vérfagyasztó kiáltásába beleremegett az egész rengeteg , szinte futásnak eredtek a vadak. Meghűlt bennem a vér. Már láttam ahogy elkap és darabokra szed, kiskoromban sosem szerettem fogócskázni azonban most muszáj volt, de ezek az ellenérzések ugyancsak megmaradtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Abban a pillanatban úgy éreztem vége minden szenvedésemnek. Az egyik fánál anyámat pillantottam meg amint tárt karjaival vár. Hatalmas megkönnyebbülés fogott el. Csak rohantam karjaiba, majd mikor odaértem megszűnt létezni. Látomásaim egyre gyakoribbak lettek és egyre inkább ijesztőek. Egy pillanatra megálltam, megfordultam. Sehol sem láttam vagy hallottam a férfit, nem értettem az egészet. Egyszer csak éreztem, hogy elhagy a testem, nem hallottam semmit a sötétség pedig egyre növekedett, összecsuklottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szüntelen szirénázás, csak a hangokat hallani. Kétségbe esett hangokat, amik tudják mi a dolguk. Valami kényelmetlen szart éreztem meg az arcomon, mozogni ugyan nem tudtam de minél előbb szerettem volna megszabadulni tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-23 év körüli lány, oxigén hiány és kimerülés. Az erdőben talált rá egy másik lány, nem tudni mi történt. Találtak egy harminc év körüli férfit is életveszélyes állapotban, beleesett egy medve csapdába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-1778385855489890932017-07-14T04:07:00.002-07:002017-08-17T13:44:45.233-07:0003. When the tree speaks<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A lány engedett öleléséből én pedig kitűnő alkalmat láttam a 'menekülésre', az agyam azt súgta egyedül könnyebb. Meglepetten nézett rám mikor felpattantam és elmentem onnan, úgy éreztem magyarázattal tartozom neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Én csak...- csuklott el a hangom. -Reggel találkozunk.- erőltettem magamra egy hazug mosolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Halványan bólintott, én pedig ezt követően beléptem a szobámba és bedőltem az ágyamba. Még csak nem is fürödtem, de igazából álmos sem voltam. Egy ideig üldögéltem az ágyamban, majd rápillantottam az asztalon pihenő még befejezetlen könyvre. Viharozni kezdtek a gondolatok a fejemben. <i>A kiadó egy hónap múlva várja a teljes irományt, ha nem készül el esélyem sem lesz arra hogy kiadják. </i>Így hát ha törik ha szakad nekem ezt meg kell írjam, bármilyen nyomorúságosnak is vélem az életem. <i>-Maya te ribanc! nem depizhetsz be egy ilyen miatt!- </i>szólt a belső énem és igaza is volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Odasétáltam az asztalhoz, átlapoztam az eddigi írásaimat amik egészen jóknak tűntek, de több inspirációra volt szükségem. Valami különlegesre, érezni akartam egy kis friss levegőt, látni valami szokatlant. Mind ez elindított egy furcsa gondolat menetet bennem, egészen pontosan arra szántam el magam hogy az éjszaka közepén elmegyek kocsikázni, megnézem a csillagokat és talán ihletet merítek. Ehez meg kellett várnom még az egész lakás elcsendesedik, Mona elalszik, és mire hazaérek ő semmiről sem fog tudni, nem akartam hogy sejtsen bármit is, így győződhetek meg arról melyik oldalt is képviseli.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár óra múlva úgy véltem, itt az idő elhagyni a házat és felfedezni valami újat. Felkaptam egy hátizsákot beledobtam a könyvet és kisétáltam az ajtón, le a sötét lépcsőházba ki a végtelenbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerettem az elborult ötleteket, nincs abban semmi rossz ha az ember tesz őrültségeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Beültem a kocsiba a hátizsákomat elhelyeztem az anyós ülésen, rápillantottam, elfordítottam a kulcsot aztán elhajtottam. Megcéloztam egy közeli vasút állomást, de csak elhajtottam mellette, továbbmentem. Hatalmas fákat pillantottam meg egy tóval, felette a hold ragyogott.Több sem kellett lehajtottam az útról, majd leállítottam a kocsi és kiszálltam miután a hátamra vettem a táskát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elkezdtem besétálni az erdőbe. Olyan nyugodt és csendes volt, nem úgy mint a filmekben, mikor belépsz éjszaka a rengetegbe és hullák teremnek előtted, valószínüleg te is úgy végzed. De ehelyett csak a baglyok hallatták a hangjukat, mély egyetértésben beszélgettek. Úgy egy pár méter után megpillantottam azt a bizonyos tavat, közelebb léptem hozzá és leültem a partjára, kezembe vettem a könyvet és a holdfénynél írni kezdtem, sokkal egyszerűbb volt így minden. Csak jöttek az emlékek, a szalag avató, a sok kirándulás, a rengeteg cikis dolog amin jót nevettünk és a titkok amik akkor komolynak tűntek, ma már jót nevetnénk rajtuk. Mind ez belefűzve egy történetbe. A kiadó azt mondta potenciálisan nagy lehetőséget lát a sztoriban, mikor elmeséltem neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuTwlrUGzsJp9CkjW3JVu603UPZWWSrqDE21uBD_aD0ByGjcVd3Cu4sIT4uw6S0lvs36fM9PO8A19i7o1EaNWMc-ddjz5gm59BF00LVwhiGQHmHmaodNkQeZnj1VTLg2n7-kqxgZXpLg4/s1600/469dce66808c11a4a9f6018b7b7272ea.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="847" data-original-width="564" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuTwlrUGzsJp9CkjW3JVu603UPZWWSrqDE21uBD_aD0ByGjcVd3Cu4sIT4uw6S0lvs36fM9PO8A19i7o1EaNWMc-ddjz5gm59BF00LVwhiGQHmHmaodNkQeZnj1VTLg2n7-kqxgZXpLg4/s320/469dce66808c11a4a9f6018b7b7272ea.jpg" width="213" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Írtam és írtam, még azon nem kaptam magam hogy lassan reggel van. Becsuktam a könyvet bedobtam a ceruzával együtt a hátizsákba, a hátamra kaptam aztán elindultam szép lassan visszafelé. Kicsit nézelődtem még mikor zörejt hallottam, ha jól megfigyeltem talán lépteket a fűben. Kissé megfagyott bennem a vér, ösztönösen menekülni kezdtem.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor megbotlottam egy fatuskóban és orral a földre érkeztem, forró érzés öntötte el az orromat és folydogálni kezdett belőle a vér, kezemmel megtöröltem, a felkelő nap fényénél láttam ahogy csillog a vörös vér ujjaimon. Nagyon szédültem, de fel kellett állnom és beszállnom a kocsimba, egyúttal elhajtani, s hazamenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan és bizonytalanul felálltam, fogtam az orrom, ez után a farzsebemhez nyúltam a telefonomért, viszont az már nem volt ott. Kétségbe estem! Aztán arra jutottam biztosan kiesett menekülés közben, de ha visszafutok megkeresni mi van ha tényleg van itt valaki?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Erőt vettem magamon, már majdnem kint voltam az erdőből, láttam a nagy fekete kocsimat, mégis úgy döntöttem visszafutok. Megfordultam és indultam volna vissza, abban a pillanatban felbőgött a motor, a kocsi reflektora elvakított és elhajtott vele valaki. Futottam utána de rá kellet jöjjek hogy kurvára rácsesztem, itt hagytak, ellopták a kocsimat és talán a telefonomat is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt fogok meghalni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: red;">Nos mit gondoltok?Írjátok meg kommentben, vagy esetleg azt, hogy szerintetek mi fog történni a folytatásban. Nemsokára létrehozok chatet is hogy tudjatok beszélgetni,vagy kérdezni :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-2861827983999588072017-07-12T09:45:00.000-07:002017-08-17T13:44:05.181-07:0002. Angel without wings<br />
<div style="text-align: justify;">
Abban a pillanatban riadtam fel, és jöttem rá hogy mind ez csak egy álom volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyre türelmetlenebb kopogást hallottam, mire gyorsan feleszméltem majd kómásan ajtót nyitottam. Nagy meglepetésemre és örömömre egy szőke, szeplős lány állt az ajtóban, kissé megszeppenten. Végignézett rajtam aggódóan és megszólalt:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia!Minden rendben?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia! Persze, csak elaludtam. - vakargattam a fejem.-Régóta állsz itt? - kérdeztem kissé félve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Elég régóta ahoz hogy bemenjek. - nevetett fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez tetszik! - néztem elismerően, közben beengedtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Idő közben kiderült hogy a lány neve Mona, és a szülei kidobták mert valami botrányba keveredett. <i>Na jó! Befüvezett és ellopta az apja furgonját.</i> De emellett pozitív dolgokat is megtudtam róla, minthogy hozzám hasonlóan ő is könyvet ír,csak éppen az övét már kiadták, azt mondta szívesen segít nekem is. Nagyon örültem hogy ő lett a lakó társam. Azt hiszem bezsongtam!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel mikor felébredtem Monát láttam meg amint az ágyam szélén ül egy bögrével a kezében és engem figyel. Úgy tett mintha ez teljesen természetes lenne, így egy darabig nem szóltam semmit, csak dörzsölgettem a szemem és álmosan morogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Mona? - szólítottam meg. -Te mit csinálsz itt?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó reggelt. - mosolygott kedvesen. -Ne haragudj hogy bejöttem, nem vagyok perverz vagy ilyesmi csak csináltam neked kávét. - magyarázkodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Muszáj volt elnevetnem magam, ahogy olyan esetlenül aranyos volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez kedves tőled. - mosolyodtam el. -Volt itthon kávé? - csodálkoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Egy picit bevásároltam mire felkeltél. - meglepetten néztem rá, aztán végül is egyre jobban kedveltem a lányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már a kávézóban voltam és javában dolgoztam mikor egy ennivalóan aranyos, bongyori barna hajú kislány lépett be kis virágos ruhájában az ajtón, majd a pulthoz futott. Ki se látszott a pult mögül, csak vékony kis hangját hallottam meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Néni, néni! - szólongatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia hercegnő. - hajoltam le hozzá. -Mit szeretnél? - mosolyogtam, közben felsegítettem egy székre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Egy erős kakaót kérek, jó sok tejjel anyukámnak. - közölte vér komolysággal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Rendben. -kuncogtam. -Kérsz egy forró csokit?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor megérkezett az anyukája is, aki minden vonásában hasonlított a kislányra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, előre futott. Minden ráruházott feladatot küldetésnek érez. -nevetett. -Kértél anyunak egy Latte-t virág szálam?- nézett a kislányra, aki csak hevesen bólogatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Kért neked egy erős kakaót, jó sok tejjel. De ne aggódj, értem a gyerekszájjat. - adtam át neki a két poharat.-A forró csokit én állom, feldobta a napomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megköszönte, kifizette aztán távoztak, én pedig csak azon agyaltam milyen jó lett volna ha nekem is ilyen jó viszonyom lett volna a szüleimmel. Pár percre elszomorodtam, de úgy véltem ezen nem érdemes rágnom magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A műszak többi része unalmasan telt, csak adtam a bögréket, poharakat, készítettem a kávékat. Sehol egy érdekes arc, se egy aranyos kisgyerek. Csak az órát bámultam folyamatosan, mikor Mona sétált a pulthoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia. - köszönt rám kedvesen. - Szóval hallottam itt dolgozol.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia. Ez a második napom. - támasztottam a fejem. - És mi járatban? - csodálkoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Arra jutottam főzhetnék valamit mire hazaérsz. Amolyan " bocsi, hogy ezentúl reggelente várnod kell a fürdőben" vacsit. - kezeivel folyton mutogatott, meglehetősen viccesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval ha jól értem a beköltözésedet szeretnéd megünnepelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Valahogy úgy. Viszont nekem most mennem kell mert nem fogok elkészülni. - hadarta</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Van még két órád. - nyugtattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A tegnap estéhez hasonlóan most is sötét volt már mire végeztem, nagyon reméltem hogy nem kapnak el valami idióták. Hallottam már ilyenről a hírekben, bár nem állítom hogy az illetőnek nem rúgnám szét a seggét. Megvédem magam, erős nő vagyok akinek a táskájában a vörös rúzs mellett rejtőzik egy 6 cm-es bökő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De jelen pillanatban azt kívántam bárcsak nyomtak volna kloroformot a szám elé vagy valami hasonló. A látvány igen egyedi és lenyűgöző volt. Az autóm oldalába egy felirat volt karcolva "fattyú lotyó".</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elég árulkodó volt ez az egész, viszont a fattyún erősen elgondolkoztam. Talán különösebb jelentése volt vagy ez a szó volt neki szimpatikus? A lotyó talán véletlen?</div>
<div style="text-align: justify;">
Mi van ha a srác tette a kávézóból?Vagy talán a bátyám akivel sosem voltunk jóba, voltak durva viccei.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Idegesen ültem be az autómba majd becsaptam az ajtót,kishíjján szétesett. Felbőgött a motor, átszáguldottam a városon egyenesen hazáig. A szívem gyorsan dobogott, próbáltam úgy tenni mint akit nem érdekel, de az egész életem erről szólt. Mindig azt mutattam amit az emberek látni akartak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hazaértem és beléptem az ajtón, hangosan csapódott be magam mögött, ezt követően bezártam. Talán az ártatlannak tűnő ' poénnak' lesz még folytatása. Mona kiáltott a konyhából mit sem sejtve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Görög kaját főztem remélem szereted.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Beléptem a konyhába és megpillantottam az ételt amit már méterekről éreztem, egészen kellemes illata volt, de jelenleg más járt a fejemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze. - vettem fel egy erőltetett mosolyt és leültem. Az asztal már szépen meg volt terítve a szorgos lány pedig egy jókora adagot szedett a tányéromra. Jó étvágyat kívántunk aztán vacsorázni kezdtünk. Néha fel-fel pillantott hogy lássa a reakciómat, de fájdalmas képet vágtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem ízlik ugye? - szomorodott el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem erről van szó....- kezdtem bele.- Ez az egész amit csináltál fantasztikus. Csak ma valami barom összekarcolta a kocsimat. - magyaráztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-És volt valami konkrét is vagy csak karcolások?-kérdezte komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Személyes volt és szívhez szóló. Az illető bizonyára ismerheti a családi hátteremet. " Fattyú lotyó"</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten felállt és odalépett majd megölelt. Nem értettem semmit, és persze utáltam magam hiszen ő csak jót akar, viszont nem ismertem, nem tudhattam kicsoda ő valójában. Angyalok nem léteznek, az ördög annál inkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-73187482862581616012017-07-10T07:59:00.001-07:002017-08-17T13:43:00.716-07:0001. Assfaces drink the Coffe, with 2 pieces of sugar<br />
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodtam, majd ridegen visszazuhantam a jelenbe, irány a munka!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó legyél!- parancsoltam rá a mit sem sejtő, mozdulatlan szőrpamacsra.Persze tisztában voltam vele, hogy nem érti mit hadoválok és mire hazaérek szülinapi zsúr keretein belül elfogyasztja a díszes gyertyáimat és kiállítást rendez a fehérneműimből, a reggel érkező új lakó társam kénye kedvére.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kocsiban ülve valami szar számra doboltam a kormányon, miközben imádkoztam, hogy időre beérjek és ne égjek be az első napomon. <i>Biztosan nem díjaznák virággal. </i>Próbáltam leplezni idegességem mielőtt még a mellettem álló kocsi vezetője olyan kérdéseket tesz fel magának mint hogy "<i>Ez a nő vajon szedi a gyógyszereit?" , "Vajon egy pszichopatát is lecsuknak ha tömeg karambolt okoz?" , "Most tikkel a szeme, vagy rám kacsintott?".</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Örömmel néztem az órámra, hogy időben beértem és átöltöztem. A folyton pezsgő kis főnök rögtön előttem termett, majd végigmért elégedett arc kifejezést öltve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megdicsért, hogy milyen jól nézek ki ebben a kis kötényben <i>vagy valami ilyesmi. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom hogy nagyon izgatott vagy, hogyan sikerül az első napod, de ne félj menni fog. - bátorított, miközben félrerajzolt szemöldökét vizslattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos vagyok magamban Lively! - cinkeltem, közben bementem a pult mögé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Lili.- kiáltott utánam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Ugyan az! -forgattam a szemeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első vendégem egy öregúr volt, amolyan kalapos és elegáns , élére vasalt nadrággal és egy elnyűtt zakóval. Éppen a mindennapi cappucinoját fogyasztotta, miközben elmesélte hogy a feleségével már gimis koruk óta szeretik egymást. Hihetetlenül aranyos volt és persze még szórakoztatott nem is tűnt olyan vészesnek ez az egész. Az este folyamán mindenféle arc betért a Selly's-be, és megismertem még jó pár férfit is akik bókokkal árasztottak el, de mind szomorúan távoztak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár perc múlva egy srác jelent meg talpig fekete göncökben, szőke haja kék szemekkel párosult, mindig is úgy gondoltam ez egy gusztustalan kombó, de lenyűgözött a stílusa.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Temetés, vagy egyediséget látnak szemeim?- nevettem, de ő ügyet sem vetett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Egy Latte lesz, három cukorral. -lökte oda.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Seggfejeknek csak két cukor jár. - húztam gonosz mosolyra számat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Úgy tudom nem azért fizetnek hogy elbírálj másokat.Lotyó!- suttogta ármánnyal a hangjában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Itt a kávéd és húzz el!- motyogtam úgy, hogy lehetőleg senki más ne hallja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A műszak végén a szekrényemnél álltam is kiszedtem a táskámat, gyorsan átnéztem meg van e mindenem, mikor megnyugodva láttam, semmi nem hiányzik. Magamra fújtam egy kicsit kedvenc parfümömből, kissé túl sokat fújtam így mindenhol akácos illat terjengett, ekkor lépteket hallottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Maya!Beszélhetnénk? - szólított meg a nagyfőnök, aki hatalmas termetével felémtornyosúlt. Dilan egy egyszerű, de következetesnek tűnő fekete pasas volt, kiköpött apuka típus. Biztos voltam abban, hogy van vagy négy gyereke, és egy kedves felesége aki mindig finom ételeket tesz az asztalra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hallottam a hangján, hogy nem megdicsérni fog a mai kiváló teljesítményemért. Kissé levert a víz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze. - nyeltem egyet, a gyomrom összeugrott, térdeim szüntelen remegésbe kezdtek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Az egyik vendégünk panaszt tett hogy tiszteleten voltál vele. Nos, szerinted helyénvaló volt valakit seggfejnek nevezned az első napodon csak mert nem ment bele az élcelődésedbe? - ekkor dühös lettem és elkeseredett, de beláttam hogy igaza volt. Részben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nézd Dilan, sajnálom nem fordul többet elő! - babráltam a kezeimmel, közben azt kívántam bárcsak lenne egy gomb amivel átugorhatnám az életem kínos részeit, ha ez lehetséges lett volna, akkor a születésem után rögtön bekövetkezett volna a halálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt meghiszem. - nevetett majd elsietett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fogtam a cuccaimat, majd elindultam a kocsim felé. Már jócskán sötét volt ezért szedtem a lábaimat, egyszer csak üzenetem jött ami úgy megijesztett, csaknem fejest ugrottam a kocsiba. Az üzenetben ez állt:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Hali!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom hogy kicsit későre jár de nem lehetne hogy megnézzem még ma a lakást? Be is költöznék rögtön.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ps.: kidobtak segíts!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután hazaértem gyorsan raktam egy kis rendet, meg némileg igazítottam a külsőmön hiszen még nem tudtam kivel van dolgom és valószínüleg ő sem. Annyit tudtam hogy valami srác a város másik feléről és zűrök támadtak otthon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bekapcsoltam a tv-t, gondoltam nézek valami unalmas talk show-t de mit ad isten pont most csengettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyitom. - kiabáltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lelkesedést fel, mosolyt kivenni a far zsebből.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szi...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Lotyó?- nézett döbbenten.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Seggfej? - ott és akkor úgy éreztem nem kell több a boldogságomhoz, talán egy egy éjszakás kalandból való terhesség...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-830211560640834797.post-89014728199598704532017-07-06T13:28:00.000-07:002017-08-17T13:40:08.666-07:0000. The first<div>
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
2017,05.13,15.40.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-A megbeszéltek alapján ugye menni fog minden?-vigyorgott rám, az apró termetű göndör hajú lány. Koptatott farmert viselt egy fehér pólóval, lábán egy fehér tornacipő volt, lezser stílusa egészen jó benyomást keltett bennem.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Öhm.-cseppentem vissza a valóságba, közben kitűrtem egy barna tincset arcomból. -Persze,minden okés.-bólintottam,igazából felére sem figyeltem abból amit mondott, lefoglalt a készülő könyvem.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Remek!Akkor a beosztásodat megbeszéltük, este 8-kor találkozunk Mia!-veregette meg a vállamat a cserfes szájú lány. Majd fenékrázva elindult.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Maya.-Kiabáltam utána, közben megvetően ingattam a fejem.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
*</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Hazafelé menet elújságoltam a szüleimnek, hogy megkaptam az állást a kávézóban. Anyám úgy tett mintha érdekelte volna, hiszen köztudottan neki sosem lehet megfelelni, apám valamivel lelkesebb volt édesanyámnál, ő sem értékelt soha, viszont legalább azt hazudta érdekli amit csinálok . Így hát szabadszellemű gyerek voltam, azt tettem ami jól esett. Mint gondolhatjátok nem én vagyok a sztár a családban, hanem a Bátyám, az a tündéri, tökéletes, szent, Alec 3 diplomával és egy családdal. Kifogta magának még anno a gimi legszebb és legjobb csaját, hatalmas keblekkel hosszú lábakkal, most van három gyönyörű, de ördögi lurkójuk. És én?Ja, én vagyok az aki felszolgálja a kávédat. Üdv a világomban kedves!</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor elkezdesz egy könyvet írni, mindig megpróbálod megfogni az olvasóját és órákat agyalsz rajta, még csak nem leírsz egy fél oldalt és rájössz hogy briliáns. Aztán elkezdik olvasni és rájönnek hogy Harry Styles egy hímringyó, hiszen fél Londont beköltöztette a házába a másik felét meg elrabolta és mézes mázasan családot alapított velük. Akkor is ha nem akarták.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
17 éves vagy és cseppet sem átlagos?Londonba költöztél a szüleid miatt?Talán énekes szeretnél lenni?Ne aggódj valamelyik One Direction tag már az ablakod előtt szaglászik, és kukkol zuhanyzás közben hogy hallja milyen szépen énekelsz. Ez a te napod, biztosan felajánlanak egy szerződést, és hogy az ágyukban aludhass.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Oh kérlek! Igyál egy teát és kezd elölről! </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Cinikusnak lenni sosem rossz, távol tartja a sablonos társadalmat és egyedivé tesz. Az átlagos unalmas, a furcsaság erősíti a jellemet. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Ha még mindig olvasol bizonyára megfogtalak, vagy lefagyott a géped a sok fájdalomtól ami a tumblr-ről árad. Nem is vagy igazi lány ha nincs tumblr fiókod. Im kidding! </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy ki vagyok én?</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Mia Tomson egy 17 éves cseppet sem átlagos lány, a szüleim Londonban kaptak állást ezért sajnos itt kell hagynom az aranyos barátnőimet Amerikában. Na jóó, csak viccelek, igazából fiú vagyok és a nevem Harry S...</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Kuss!</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval csak egyszerűen Maya Tomson, aki irodalomból diplomázott, és a Selly's-ben pincér. Nincs gimi, nem vagyok pompomlány és a fiúk sem rajonganak körbe. Többnyire. Bár a magam köré felhúzott pajzs -a kegyetlen őszinteségem - sok mindenkit elijeszt. Ha a külsőm adná az egész lényem már sok pasit megfogta volna , derékig érő barna hajammal, makulátlan bőrömmel és 170 centimmel. Viszont a személyiségem is hozzám tartozik, sokszor olyan vagyok mint egy dörzspapír , érdes és fájdalmas. De a bátrak azért próbálkoznak és próbálkoznak, még én fogom a kis teámat leülök a laptopom elé és elmélyedek a sorozataimban.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Személy szerint gyűlölöm a sorozat gyártott embereket. A középiskolában volt dolgom sokkal, a társadalom eltiporja a gyenge embereket. Nem tudhatod hogy egy nap ki fogja a fejedet a WC-be nyomni vagy azt mondani nem vagy jó semmire.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetemen ennél már jóval jobb volt a helyzet.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Becsuktam a könyvet aztán öltözni kezdtem mert volt egy órám munka kezdésig. Barna hajkoronámat lófarokba kötöttem, zöld szemeimet kiemeltem egy kis barna szemfestékkel és némi szempillaspirállal, leültem az ágyra kezembe vettem a telefonom hátha keresett valaki. Örömmel láttam hogy tiszta a helyzet, ekkora az ölembe kucorodott Joker, a szürke, csíkos, 6 hónapos kölyök macs. Ez a kisöreg volt az én világi nagy cimborám, még Eve barátnőmtől kaptam mikor meglátogatott Londonból. Szinte napi szinten beszélünk, és nagyon jó barátság alakult ki köztünk mikor egy éve egy egyetemi kirándulás keretein belül körbenéztünk britannia szívében. Lelkesen betévedtem egy plázába és a tökéletes fekete kalapot kerestem mikor felharsogott mögöttem egy vékony női hang:</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Így első ránézésre vagy hipster vagy hogy a hátizsákok között kutatsz, vagy te is ugyan azt keresed mint én.- nevetett a lány. Körülbelül egy fejjel lehetett alacsonyabb nálam, pedig magasított cipőt viselt. Fekete haja laza kontyba volt kötve feje tetején, én ha akartam volna se tudtam így megcsinálni, konttyal a fejemen mindig úgy néztem ki mint egy hagyma. Bandás pólót viselt, egy falatnyi fekete rövidnadrággal, a nadrág alatt egy hálós harisnyát viselt.1</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Nos.-fordultam felé a legotrombább táskával a kezemben. -Azt hiszem igazad lehet, a szakállam miatt elég sokan megkérdezik. -mondtam komoly arccal.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor ezt a darabot kötelező megvenned. - kapta ki a kezemből és futott a pénztárhoz.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Döbbent arccal néztem ahogy kifizeti azt a borzalmat majd a kezembe nyomja.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszi! - néztem döbbentem. -Alkalmas lesz gyerekfejek tárolására.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Használd egészséggel. És ne tégy többé felelőtlen kijelentéseket. -kuncogott.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Értékelem a bölcs tanácsaidat,de gyakran szólítasz meg gyanútlanul vásároló lányokat?</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez a perverzióm bocsi. -jelentette ki szarkasztikusan. -De ha már így felszedtelek segíthetnél megtalálni amit keresek.- A tökéletes.. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
-Fekete kalapot.-fejeztem be ámulattal.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15495322261557734201noreply@blogger.com0