06. The rich, the poor and the bitch

Sziasztok! Már majdnem feladtam ennek a blognak az írását, azonban adok még egy utolsó esélyt a dolognak, hátha látok némi érdeklődést...de ha nem valószínüleg nem lesz értelme folytatnom. Jó olvasást!

Minden egyes hangot torzan hallottam, a látásom pedig homályos volt, csak a saját heves lélegzetem visszhangzott a fejemben. Két orvos rohant be azt hiszem, az egyik injekcióval a kezében, le fognak szedálni. A szúrást is tompán éreztem a felkaromban, a hatását pedig percekkel később vettem észre. Hírtelen minden lenyugodott körülöttem, furcsán békéssé vált a kórterem,a vihar elvonult, szemeim lecsukódtak, közben felfektettek az ágyra. Nem tudtam mozogni de éreztem mindent, éreztem ahogy bőrszíjjak keményen vágnak bele a bőrömbe, szívem vadlóként vágtatott.

/Fél évvel később/

-A félelem átjárt, hatalmába kerített, dobozba zárt , elszeparált az élőktől.- szántottam végig a tollat a lapon. Miután meggyógyultam, úgy nagyjából,  az orvos és Mona azt javasolta térjek vissza a régi életemhez, így hát a könyv írását sem hagytam abba, a kiadó pedig adott egy újabb határidőt a betegségemre való tekintettel. - a skizofréniám nem állhat a sikerem útjába, és bár gyógyszerek nélkül egy instabil, őrült lennék, igyekszem nem erre gondolni. Nos, és hogy milyen is az életem fél évvel az összeomlásom után? Más!- vettem egy mély lélegzetet. - Most nyár vége van, igyekszem kiélvezni amennyire csak lehet, de van egy dolog ami aggaszt, pontosabban kettő. A zaklatómat azóta sem kapták el, mondván ez még nem számít zaklatásnak. ~ ne higgyünk a beteg hülyének el semmit címszóval~ lezárták az ügyet. Azonban a halott férfi ügyét annál inkább nyitva hagyták, a tárgyalások két hét múlva lesznek, a felesége pert indított. Engem hibáztat.-

-Minden rendben szívem? - simogatta meg a hátamat Mona. Oh? És említettem, hogy összejöttünk? Vele minden olyan nyugodt és biztonságos, a sok előítélettel szemben, egy nagyon vidám és energikus légkörbe cseppentem, megismertem Mona többi meleg barátját is, akik fantasztikusak. Végre megtaláltam a helyem! De mielőtt azt hinnétek eladtam a lelkem, tévedtek, mert én még a régi vagyok. Az új régi!

-Persze. Most írom a szinopszist. - rágcsáltam a toll végét.

-Ha elkészült átnézem. - kócolta össze a hajamat a fejem tetején amit gyűlöltem, pedig nem az a lány vagyok aki megijed ha összekócolják a haját, de mind ezt félretéve kétségtelenül ő volt a legjobb béta. A lány már el is tűnt a színről, én pedig visszatértem az íráshoz.

-Ami az illeti még mindig a kávézóban dolgozom, annyi különbséggel hogy enyém az egész hely. Mikor a nénikém megtudta mi történt velem ráutalt a számlámra egy rakás pénzt, főként gyógyszerekre és a kezelésekre, a maradékból pedig megvettük a kávézót. Gracie nagyon sokat segített a felépülésemben, mindig mellettem volt, a családommal ellentétben. Apropó, család! Anyám és apám szétmentek mert bedőlt a hitelük és ráment a kapcsolatuk, a bátyám pedig nem bírta hogy nem körülötte forog a világ és vonat elé ugrott. Nem hallt meg, annál sokkal rosszabb, tolószékbe került, mert deréktól lefele lebénult. Nem látogattam meg-.

*

Vacsora meghívásunk volt Mona szüleihez, amitől egész este feszült voltam, de nem csak én voltam így ezzel. Reméltem lesznek olyan nyitottak, hogy elfogadják a lányuk döntését. A gyomrom görcsben volt, idegesen vasalgattam a hajam, közben azon gondolkoztam mennyire át tudom érezni a hajszálaim fájdalmát mikor perzselődnek, majd kiegyenesednek mint egy karó.

-A te kocsiddal menjünk vagy az enyémmel? - dugta be a fejét a fürdőbe.

-A tiéddel, nem csodálkoznék ha az enyémben bomba robbanna. - nevettem.

-Oké hercegnő. - grimaszolt, mindig is úgy gondolta túlaggódok mindent. Ez idegesített!

Nem sokkal később elkészültünk mindketten és már a barátnőm szülőházához közeledtünk, idegesen remegtettem a térdeimet, mindig ezt csinálom mikor izgulok.

-Ne félj. - mondta bizonytalanul, közben megszorította a kezemet, bár nem igazán tudtam eldönteni magát nyugtatja vagy engem. Szótlanul bólintottam.

Kiszálltunk, megpillantottam a hatalmas házat, az ajtó felett apró lámpák voltak, bevilágították a bejáratot. Megálltunk a verandán, közben Mona becsengetett én pedig szétnéztem, mindenhol növények voltak, csúnya rózsaszín virágok, undorító kerti szobrok. Úgy éreztem magam mint a leszbikus Hófehérke a hét gipsz törpével. Eww.

Ugrottam egyet hátra mikor egy magas, fekete hajú nő nyitott ajtót, teljes ellentéte volt a lánynak.

-Sziasztok lányok! - erőltetett magára egy átlátszó vigyort.

Köszöntünk neki mindketten, aztán beengedett minket, semmi testi kontaktust nem véltem felfedezni anya és lánya között, pont mint otthon. Jött az utasítás, hogy vegyük le a cipőnket nehogy összepiszkoljuk anyuci eredeti török szőnyegét, amiket szorgos rabszolga kezek készítettek. Bezzeg a retkes lábú, édes kedves Hópihe, aki most jött az udvarról dögökben henteregve ő bőven megfért a házban.

Mona üdvözölte nővéreit és az apját, azonban apja nem fogadta túl nagy örömmel, azt hiszem soha nem fog neki igazán megbocsátani.

Leültünk az asztalhoz ami már szépen meg volt terítve, és annyi kaja volt rajta mint két hálaadáskor egyszerre. Nem tagadom, nagyon finoman főz annak ellenére hogy egy sznob.

-Most akkor te végül is skizofrén vagy? - célozta nekem kérdését Meredith - Mona nővére-. Pont mikor kortyoltam egyet az innivalómból, kis híján félrenyeltem a meglepettségtől. A barátnőm kétségbe esetten rám nézett, nagyon szégyellte magát.

- Most éppen végül is nem. - vágtam vissza, többet nem is mondtam. Pár percig csend volt, mikor a kínos csendet az apa törte meg.

-És Mona jól bánik veled?Vagy még mindig problémái vannak a droggal? - kezdték kiverni nálam a biztosítékot, és azt gondoltam nem tudnék kellemes választ adni erre. Jobb is hogy a nővére újra közbeszólt.

-Apa! Ők leszbikusok, náluk semmi sem elítélendő. - ekkor már úgy gondoltam felállok az asztalról és a hajánál fogva kiviszem levegőzni a kisasszonyt, Mona nem szólt semmit, csak nyelte a sok rosszat. - Vagy igazából nem tudom hogy megy ez a magatok fajtánál. - nevetett gúnyosan.

- Na idefigyelj te újgazdag picsa! - fordultam ki magamból, eközben felálltam és ő is így tett. - Nálad már sokkal nagyobb kurvákat is darabokra szedtem. - szűrtem a szavakat fogaim között.

- Fogd a drogos ribanc húgomat és takarodj! - kiabált, ekkor az egész család felállt, Mona pedig elkapott hátulról de még volt alkalmam felpofozni a lányt. Kirángatott az ajtón és becsapta az ajtót.

-Menjünk haza. - jelentette ki, de még most sem szólt ezenkívül semmit, hangja közönyös volt , semmi érzelmet nem mutatott.

05. Carefully

Mikor újra magamhoz tértem már egy kórházi ágyon feküdtem, tipikus kórházi szagot érezve. Lassan kinyitottam a szemeimet, zavart a nagy fehérség ami körülöttem uralkodott, minden fehér..mégis sötétben éreztem magam. Omladozó fehér és zöld falak vettek körül, mellettem egy fiatal srác feküdt, hozzátartozói aggódva fogták a kezét. Sápadt volt az arca, éppen aludt. Unalmamban azt találgattam vajon miért lehet itt, mindig is érdekelt milyen történet állhat egy-egy ember mögött. Bár ha valaki megkérdezte volna én miért vagyok itt, nem tudtam volna rá elfogadható választ adni.

Folyton a látomásaim jártak a fejemben, olyan igaziaknak tűntek, mintha csak a valóság lett volna. Folyékony képek amikbe csak úgy elmerül az ember. Sejtésem sem volt arról mi történik körülöttem, és hogy mit művel velem a saját képzeletem, de azt az egyet viszont tudtam, szükségem van valakire.

Már besötétedett, én kis naiv pedig azt hittem majd valaki meglátogat...talán a családom, esetleg a gondoskodó, mosolygós Mona. Hiányzott az arca és a kis apróságai, viszont az igazat megvallva kicsit sem ismertem. A csendet kiabálás törte meg.

-Hölgyem éjszaka már nincs látogatási idő. -veszekedett az ápoló. A hang egyre inkább erősödött.

-Hagyjon lógva, látnom kell valakit. - makacskodott, kissé ismerős volt ez a stílus.

Mona sietve belépett az ajtón, megállt aztán hosszasan bámult, közben az ápoló a nyakában lihegett.

-Oh kérlek Maya!Magyarázd el ennek az úrnak, hogy én akkor látogatom meg az én hugicámat amikor csak akarom. - kacsintott.

Megbeszéltem az ápolóval, had maradjon egy kicsit Mona, aztán végül is ebből a kicsiből egész éjszaka lett.

-Sosem volt még senkid akit szerettél? - nézett rám szomorúan, mind e közben az ágyon feküdt velem.

-Nos...- gondolkoztam. -Valahogy nem éreztem igazán azt senkivel, mint amiről azokban a "virágos borítós, csini csicsás" szerelmes könyvekben beszélnek.

Kissé nevetett, aztán elgondolkozott kicsit.

-És mit gondolsz miért lehet ez? - valami furcsa dolgot véltem felfedezni a hangjában.

-Talán mert érzelmileg egy galambbal vetekszem?

-Vagy csak mert rossz helyen próbálkozol. - hajolt közel hozzám, majd a szemembe nézett. -Sajnálom ami ma történt. -nyomott egy puszit a homlokomra.Meglepett de furcsa örömmel töltött el. Viszont elgondolkodtatott, vajon honnan tudta mi is történt?

*

Mikor reggel felébredtem tele voltam kérdésekkel, na meg csövekkel, amik szörnyen idegesítettek. A vakító fehérség még mindig ugyanúgy zavart, az ágy pedig hideg volt.Egyedül feküdtem benne. Átnéztem a másik ágyra, kíváncsi voltam vajon ébren van e a fiú, de az ágy üres volt. Mi történhetett? Mély elmélkedésemből Mona rántott ki.

-Az orvos kiadta a papírjaidat.- lóbálta. -Hazamegyünk. -mosolygott kedvesen.

-Ez remek.- mondtam rekedt hangon.

-Még azt mondta szeretne beszélni velem a gyógyszereidről. Szóval te csak várj itt meg.

Bólintottam, aztán tudatosult hogy mit is mondott. Gyógyszereim?! Mégis miért? Mielőtt feltehettem volna a kérdéseimet,  a lány már el is tűnt, igazából kitudja hova. Pár perc múlva egy nő jött be a kórterembe, teljesen zaklatott volt és magán kívül zokogott. Arca megviselt volt, teste pedig remegett, az ágyamhoz lépett és megszorította a kezemet.

-El kell mondanod mi történt a férjemmel. - hajtogatta. -Meghalt, és te voltál az egyetlen aki tudja mi is történt valójában. -csikorgatta a fogait. Mondd el mi történt, és ha valami közöd van a halálához akkor nem úszod meg épp bőrrel. -támadt rám.

-Engedjen el. - harsogtam.

-Nem,még nem mondod el. - fenyegetőzött.

-Hagyjon. -kiabáltam, az agyamban pedig újabb vihar keletkezett a feltörő emlékek miatt. Kezeimet kitéptem a nő szorításából és a földre löktem. Karomból kitéptem az infúziót, ami rettenetesen fájt, de az adrenalintól nem sokáig éreztem. A nő mögött megláttam a talpig vérben álló férjét, kezében egy baltával. Azt suttogta meg fog ölni. Képtelen voltam megkülönböztetni a valóságot a képzelettől,  a hangok csak suttogta a fejemben egyfolytában. Befogtam a fülem, képtelen voltam elviselni, csak összegörnyedtem a földön és összeszorítottam a szemeimet. Mi történik?

04. Come on, red coat!

Eltévelyedett vadnak éreztem magam, egy földön heverő darab húsnak. Egy állatnak akit elütöttek, majd bedobták az erdőbe jobb 'élet' reményében. Csordogáló vérem szaga csak még inkább fokozta a helyzetet, fáradtságom akadályozott a további gondolkodásban. Leheveredtem a fűben, és megvártam még álomba merülök.

Hamar azon kaptam magam hogy kivilágosodott, hiszen már felkelt a nap mire elaludtam, igazából ez érdekelt most a legkevésbé. Végig azon törtem a fejem hogyan juthatnék haza, de akárhogy is...kilométerekre voltam az otthonomtól, az én kis pajtimtól, na meg Monától..

A gyomrom korogni kezdett, nem tudtam mennyi lehet az idő mivel a telefonomnak nyoma veszett, bár kételkedem hogy mind ez az én szerencsétlenségemnek tudható be. Idegesen csikorgattam a fogaimat, a feszültség egyre inkább úrrá lett rajtam. Rettegtem, hogy a mai éjszakát is farkasokkal táncolva kell eltöltenem, mert ha már választanom kell semmiképp sem leszek piroska.

-Úgy látom kibaszott játékos kedvedben vagy, mutasd magad ribanc! - legbelül úgy éreztem kezdek megőrülni, hiszen magamban beszélek. -Mi sem lenne jobb mint fogni Mayat, zsinórt kötni mindkét karjára és bedobni az erdőbe.Nem tudom milyen kicseszett, ördögi báb játékot akarsz velem játszani, de tönkre teszem a kis színjátékod. - remegtem, fenyegetéseket szórtam a levegőbe..kócos hajammal úgy nézhettem ki mind e közben mint egy félresikerült ördögűzés. Ekkor tapsolást hallottam a hátam mögül, ezt betudtam a hallucinációimnak.

-Szép volt Hamlet, de a helyedben inkább papírra vetném. -súgta fülembe egy férfi hang, csak lehunytam a szememet próbáltam véget vetni a képzelgésemnek, de ezek után a képzelgésem megragadott és kezével betapasztotta számat.

-Tudod ezt nem szabadna de ha akarod én eljátszadozom veled. -súgta. -Megkönnyítem az ittlétedet. - ajánlotta fel, jelen pillanatban minden porcikám kész volt erre, túlságosan is elveszett voltam. Még a válaszomat sem várta meg, ösztönösen cselekedett, kezeit egyre lejjebb vezette én pedig csak hangosabban lélegeztem. Ekkor egy hatalmas puffanást hallottam, majd fájdalmat éreztem a fejem környéken. A földön találtam magam.

-Ha nem felelsz a kérdéseimre, kénytelen leszek rosszat cselekedni. -cseppentem vissza a rideg valóba.

-Nem mintha eddig olyan jól bántatok volna velem. -köptem le, majd futásnak eredtem. Éreztem, hogy a testem utolsó tartalékait élem fel ,üresnek éreztem a csontjaimat. Vérfagyasztó kiáltásába beleremegett az egész rengeteg , szinte futásnak eredtek a vadak. Meghűlt bennem a vér. Már láttam ahogy elkap és darabokra szed, kiskoromban sosem szerettem fogócskázni azonban most muszáj volt, de ezek az ellenérzések ugyancsak megmaradtak.

Abban a pillanatban úgy éreztem vége minden szenvedésemnek. Az egyik fánál anyámat pillantottam meg amint tárt karjaival vár. Hatalmas megkönnyebbülés fogott el. Csak rohantam karjaiba, majd mikor odaértem megszűnt létezni. Látomásaim egyre gyakoribbak lettek és egyre inkább ijesztőek. Egy pillanatra megálltam, megfordultam. Sehol sem láttam vagy hallottam  a férfit, nem értettem az egészet. Egyszer csak éreztem, hogy elhagy a testem, nem hallottam semmit a sötétség pedig egyre növekedett, összecsuklottam.

*

Szüntelen szirénázás, csak a hangokat hallani. Kétségbe esett hangokat, amik tudják mi a dolguk. Valami kényelmetlen szart éreztem meg az arcomon, mozogni ugyan nem tudtam de minél előbb szerettem volna megszabadulni tőle.

-23 év körüli lány, oxigén hiány és kimerülés. Az erdőben talált rá egy másik lány, nem tudni mi történt. Találtak egy harminc év körüli férfit is életveszélyes állapotban, beleesett egy medve csapdába.

03. When the tree speaks

A lány engedett öleléséből én pedig kitűnő alkalmat láttam a 'menekülésre', az agyam azt súgta egyedül könnyebb. Meglepetten nézett rám mikor felpattantam és elmentem onnan, úgy éreztem magyarázattal tartozom neki.

-Én csak...- csuklott el a hangom. -Reggel találkozunk.- erőltettem magamra egy hazug mosolyt.

Halványan bólintott, én pedig ezt követően beléptem a szobámba és bedőltem az ágyamba. Még csak nem is fürödtem, de igazából álmos sem voltam. Egy ideig üldögéltem az ágyamban, majd rápillantottam az asztalon pihenő még befejezetlen könyvre. Viharozni kezdtek a gondolatok a fejemben. A kiadó egy hónap múlva várja a teljes irományt, ha nem készül el esélyem sem lesz arra hogy kiadják. Így hát ha törik ha szakad nekem ezt meg kell írjam, bármilyen nyomorúságosnak is vélem az életem. -Maya te ribanc! nem depizhetsz be egy  ilyen miatt!- szólt a belső énem és igaza is volt.

Odasétáltam az asztalhoz, átlapoztam az eddigi írásaimat amik egészen jóknak tűntek, de több inspirációra volt szükségem. Valami különlegesre, érezni akartam egy kis friss levegőt, látni valami szokatlant. Mind ez elindított egy furcsa gondolat menetet bennem, egészen pontosan arra szántam el magam hogy az éjszaka közepén elmegyek kocsikázni, megnézem a csillagokat és talán ihletet merítek. Ehez meg kellett várnom még az egész lakás elcsendesedik, Mona elalszik, és mire hazaérek ő semmiről sem fog tudni, nem akartam hogy sejtsen bármit is, így győződhetek meg arról melyik oldalt is képviseli.

Pár óra múlva úgy véltem, itt az idő elhagyni a házat és felfedezni valami újat. Felkaptam egy hátizsákot beledobtam a könyvet és kisétáltam az ajtón, le a sötét lépcsőházba ki a végtelenbe.

Szerettem az elborult ötleteket, nincs abban semmi rossz ha az ember tesz őrültségeket.

Beültem a kocsiba a hátizsákomat elhelyeztem az anyós ülésen, rápillantottam, elfordítottam a kulcsot aztán elhajtottam. Megcéloztam egy közeli vasút állomást, de csak elhajtottam mellette, továbbmentem. Hatalmas fákat pillantottam meg egy tóval, felette a hold ragyogott.Több sem kellett lehajtottam az útról, majd leállítottam a kocsi és kiszálltam miután a hátamra vettem a táskát.

Elkezdtem besétálni az erdőbe. Olyan nyugodt és csendes volt, nem úgy mint a filmekben, mikor belépsz éjszaka a rengetegbe és hullák teremnek előtted, valószínüleg te is úgy végzed. De ehelyett csak a baglyok hallatták a hangjukat, mély egyetértésben beszélgettek. Úgy egy pár méter után megpillantottam azt a bizonyos tavat, közelebb léptem hozzá és leültem a partjára, kezembe vettem a könyvet és a holdfénynél írni kezdtem, sokkal egyszerűbb volt így minden. Csak jöttek az emlékek, a szalag avató, a sok kirándulás, a rengeteg cikis dolog amin jót nevettünk és a titkok amik akkor komolynak tűntek, ma már jót nevetnénk rajtuk. Mind ez belefűzve egy történetbe. A kiadó azt mondta potenciálisan nagy lehetőséget lát a sztoriban, mikor elmeséltem neki.

Írtam és írtam, még azon nem kaptam magam hogy lassan reggel van. Becsuktam a könyvet bedobtam a ceruzával együtt a hátizsákba, a hátamra kaptam aztán elindultam szép lassan visszafelé. Kicsit nézelődtem még mikor zörejt hallottam, ha jól megfigyeltem talán lépteket a fűben. Kissé megfagyott bennem a vér, ösztönösen menekülni kezdtem.

Ekkor megbotlottam egy fatuskóban és orral a földre érkeztem, forró érzés öntötte el az orromat és folydogálni kezdett belőle a vér, kezemmel megtöröltem, a felkelő nap fényénél láttam ahogy csillog a vörös vér ujjaimon. Nagyon szédültem, de fel kellett állnom és beszállnom a kocsimba, egyúttal elhajtani, s hazamenni.

Lassan és bizonytalanul felálltam, fogtam az orrom, ez után a farzsebemhez nyúltam a telefonomért, viszont az már nem volt ott. Kétségbe estem! Aztán arra jutottam biztosan kiesett menekülés közben, de ha visszafutok megkeresni mi van ha tényleg van itt valaki?

Erőt vettem magamon, már majdnem kint voltam az erdőből, láttam a nagy fekete kocsimat, mégis úgy döntöttem visszafutok. Megfordultam és indultam volna vissza, abban a pillanatban felbőgött a motor, a kocsi reflektora elvakított és elhajtott vele valaki. Futottam utána de rá kellet jöjjek hogy kurvára rácsesztem, itt hagytak, ellopták a kocsimat és talán a telefonomat is.

Itt fogok meghalni!

Nos mit gondoltok?Írjátok meg kommentben, vagy esetleg azt, hogy szerintetek mi fog történni a folytatásban. Nemsokára létrehozok chatet is hogy tudjatok beszélgetni,vagy kérdezni :)

02. Angel without wings

Abban a pillanatban riadtam fel, és jöttem rá hogy mind ez csak egy álom volt.

Egyre türelmetlenebb kopogást hallottam, mire gyorsan feleszméltem majd kómásan ajtót nyitottam. Nagy meglepetésemre és örömömre egy szőke, szeplős lány állt az ajtóban, kissé megszeppenten. Végignézett rajtam aggódóan és megszólalt:

-Szia!Minden rendben?

-Szia! Persze, csak elaludtam. - vakargattam a fejem.-Régóta állsz itt? - kérdeztem kissé félve.

-Elég régóta ahoz hogy bemenjek. - nevetett fel.

-Ez tetszik! - néztem elismerően, közben beengedtem.

Idő közben kiderült hogy a lány neve Mona, és a szülei kidobták mert valami botrányba keveredett. Na jó! Befüvezett és ellopta az apja furgonját. De emellett pozitív dolgokat is megtudtam róla, minthogy hozzám hasonlóan ő is könyvet ír,csak éppen az övét már kiadták, azt mondta szívesen segít nekem is. Nagyon örültem hogy ő lett a lakó társam. Azt hiszem bezsongtam!

*

Reggel mikor felébredtem Monát láttam meg amint az ágyam szélén ül egy bögrével a kezében és engem figyel. Úgy tett mintha ez teljesen természetes lenne, így egy darabig nem szóltam semmit, csak dörzsölgettem a szemem és álmosan morogtam.

-Mona? - szólítottam meg. -Te mit csinálsz itt?

-Jó reggelt. - mosolygott kedvesen. -Ne haragudj hogy bejöttem, nem vagyok perverz vagy ilyesmi csak csináltam neked kávét. - magyarázkodott.

Muszáj volt elnevetnem magam, ahogy olyan esetlenül aranyos volt.

-Ez kedves tőled. - mosolyodtam el. -Volt itthon kávé? - csodálkoztam.

-Egy picit bevásároltam mire felkeltél. - meglepetten néztem rá, aztán végül is egyre jobban kedveltem a lányt.

*

Már a kávézóban voltam és javában dolgoztam mikor egy ennivalóan aranyos, bongyori barna hajú kislány lépett be kis virágos ruhájában az ajtón, majd a pulthoz futott. Ki se látszott a pult mögül, csak vékony kis hangját hallottam meg.

-Néni, néni! - szólongatott.

-Szia hercegnő. - hajoltam le hozzá. -Mit szeretnél? - mosolyogtam, közben felsegítettem egy székre.

-Egy erős kakaót kérek, jó sok tejjel anyukámnak. - közölte vér komolysággal.

-Rendben. -kuncogtam. -Kérsz egy forró csokit?

Ekkor megérkezett az anyukája is, aki minden vonásában hasonlított a kislányra.

- Ne haragudj, előre futott. Minden ráruházott feladatot küldetésnek érez. -nevetett. -Kértél anyunak egy Latte-t virág szálam?- nézett a kislányra, aki csak hevesen bólogatott.

-Kért neked egy erős kakaót, jó sok tejjel. De ne aggódj, értem a gyerekszájjat. - adtam át neki a két poharat.-A forró csokit én állom, feldobta a napomat.

Megköszönte, kifizette aztán távoztak, én pedig csak azon agyaltam milyen jó lett volna ha nekem is ilyen jó viszonyom lett volna a szüleimmel. Pár percre elszomorodtam, de úgy véltem ezen nem érdemes rágnom magam.

A műszak többi része unalmasan telt, csak adtam a bögréket, poharakat, készítettem a kávékat. Sehol egy érdekes arc, se egy aranyos kisgyerek. Csak az órát bámultam folyamatosan, mikor Mona sétált a pulthoz.

-Szia. - köszönt rám kedvesen. - Szóval hallottam itt dolgozol.

-Szia. Ez a második napom. - támasztottam a fejem. - És mi járatban? - csodálkoztam.

-Arra jutottam főzhetnék valamit mire hazaérsz. Amolyan " bocsi, hogy ezentúl reggelente várnod kell a fürdőben" vacsit. - kezeivel folyton mutogatott, meglehetősen viccesen.

-Szóval ha jól értem a beköltözésedet szeretnéd megünnepelni.

-Valahogy úgy. Viszont nekem most mennem kell mert nem fogok elkészülni. - hadarta

- Van még két órád. - nyugtattam.

*

A tegnap estéhez hasonlóan most is sötét volt már mire végeztem, nagyon reméltem hogy nem kapnak el valami idióták. Hallottam már ilyenről a hírekben, bár nem állítom hogy az illetőnek nem rúgnám szét a seggét. Megvédem magam, erős nő vagyok akinek a táskájában a vörös rúzs mellett rejtőzik egy 6 cm-es bökő.

De jelen pillanatban azt kívántam bárcsak nyomtak volna kloroformot a szám elé vagy valami hasonló. A látvány igen egyedi és lenyűgöző volt. Az autóm oldalába egy felirat volt karcolva "fattyú lotyó".

Elég árulkodó volt ez az egész, viszont a fattyún erősen elgondolkoztam. Talán különösebb jelentése volt vagy ez a szó volt neki szimpatikus? A lotyó talán véletlen?

Mi van ha a srác tette a kávézóból?Vagy talán a bátyám akivel sosem voltunk jóba, voltak durva viccei.

Idegesen ültem be az autómba majd becsaptam az ajtót,kishíjján szétesett. Felbőgött a motor, átszáguldottam a városon egyenesen hazáig. A szívem gyorsan dobogott, próbáltam úgy tenni mint akit nem érdekel, de az egész életem erről szólt. Mindig azt mutattam amit az emberek látni akartak.

Hazaértem és beléptem az ajtón, hangosan csapódott be magam mögött, ezt követően bezártam. Talán az ártatlannak tűnő ' poénnak' lesz még folytatása. Mona kiáltott a konyhából mit sem sejtve.

-Görög kaját főztem remélem szereted.

Beléptem a konyhába és megpillantottam az ételt amit már méterekről éreztem, egészen kellemes illata volt, de jelenleg más járt a fejemben.

-Persze. - vettem fel egy erőltetett mosolyt és leültem. Az asztal már szépen meg volt terítve a szorgos lány pedig egy jókora adagot szedett a tányéromra. Jó étvágyat kívántunk aztán vacsorázni kezdtünk. Néha fel-fel pillantott hogy lássa a reakciómat, de fájdalmas képet vágtam.

-Nem ízlik ugye? - szomorodott el.

-Nem erről van szó....- kezdtem bele.- Ez az egész amit csináltál fantasztikus. Csak ma valami barom összekarcolta a kocsimat. - magyaráztam.

-És volt valami konkrét is vagy csak karcolások?-kérdezte komolyan.

-Személyes volt és szívhez szóló. Az illető bizonyára ismerheti a családi hátteremet. " Fattyú lotyó"

Meglepetten felállt és odalépett majd megölelt. Nem értettem semmit, és persze utáltam magam hiszen ő csak jót akar, viszont nem ismertem, nem tudhattam kicsoda ő valójában. Angyalok nem léteznek, az ördög annál inkább.

01. Assfaces drink the Coffe, with 2 pieces of sugar

Elmosolyodtam, majd ridegen visszazuhantam a jelenbe, irány a munka!

-Jó legyél!- parancsoltam rá a mit sem sejtő, mozdulatlan szőrpamacsra.Persze tisztában voltam vele, hogy nem érti mit hadoválok és mire hazaérek szülinapi zsúr keretein belül elfogyasztja a díszes gyertyáimat és kiállítást rendez a fehérneműimből, a reggel érkező új lakó társam kénye kedvére.

*

A kocsiban ülve valami szar számra doboltam a kormányon, miközben imádkoztam, hogy időre beérjek és ne égjek be az első napomon. Biztosan nem díjaznák virággal. Próbáltam leplezni idegességem mielőtt még a mellettem álló kocsi vezetője olyan kérdéseket tesz fel magának mint hogy "Ez a nő vajon szedi a gyógyszereit?" , "Vajon egy pszichopatát is lecsuknak ha tömeg karambolt okoz?" , "Most tikkel a szeme, vagy rám kacsintott?".

Örömmel néztem az órámra, hogy időben beértem és átöltöztem. A folyton pezsgő kis főnök rögtön előttem termett, majd végigmért elégedett arc kifejezést öltve.

Megdicsért, hogy milyen jól nézek ki ebben a kis kötényben vagy valami ilyesmi. 

-Tudom hogy nagyon izgatott vagy, hogyan sikerül az első napod, de ne félj menni fog. - bátorított, miközben félrerajzolt szemöldökét vizslattam.

- Biztos vagyok magamban Lively! - cinkeltem, közben bementem a pult mögé.

-Lili.- kiáltott utánam.

-Ugyan az! -forgattam a szemeimet.

Az első vendégem egy öregúr volt, amolyan kalapos és elegáns , élére vasalt nadrággal és egy elnyűtt zakóval. Éppen a mindennapi cappucinoját fogyasztotta, miközben elmesélte hogy a feleségével már gimis koruk óta szeretik egymást. Hihetetlenül aranyos volt és persze még szórakoztatott nem is tűnt olyan vészesnek ez az egész. Az este folyamán mindenféle arc betért a Selly's-be, és megismertem még jó pár férfit is akik bókokkal árasztottak el, de mind szomorúan távoztak.

Pár perc múlva egy srác jelent meg talpig fekete göncökben, szőke haja kék szemekkel párosult, mindig is úgy gondoltam ez egy gusztustalan kombó, de lenyűgözött a stílusa.

-Temetés, vagy egyediséget látnak szemeim?- nevettem, de ő ügyet sem vetett rám.

-Egy Latte lesz, három cukorral. -lökte oda.

-Seggfejeknek csak két cukor jár. - húztam gonosz mosolyra számat.

-Úgy tudom nem azért fizetnek hogy elbírálj másokat.Lotyó!- suttogta ármánnyal a hangjában.

-Itt a kávéd és húzz el!- motyogtam úgy, hogy lehetőleg senki más ne hallja.

*

A műszak végén a szekrényemnél álltam is kiszedtem a táskámat, gyorsan átnéztem meg van e mindenem, mikor megnyugodva láttam, semmi nem hiányzik. Magamra fújtam egy kicsit kedvenc parfümömből, kissé túl sokat fújtam így mindenhol akácos illat terjengett, ekkor lépteket hallottam.

-Maya!Beszélhetnénk? - szólított meg a nagyfőnök, aki hatalmas termetével felémtornyosúlt. Dilan egy egyszerű, de következetesnek tűnő fekete pasas volt, kiköpött apuka típus. Biztos voltam abban, hogy van vagy négy gyereke, és egy kedves felesége aki mindig finom ételeket tesz az asztalra.

Hallottam a hangján, hogy nem megdicsérni fog a mai kiváló teljesítményemért. Kissé levert a víz.

-Persze. - nyeltem egyet, a gyomrom összeugrott, térdeim szüntelen remegésbe kezdtek.

-Az egyik vendégünk panaszt tett hogy tiszteleten voltál vele. Nos, szerinted helyénvaló volt valakit seggfejnek nevezned az első napodon csak mert nem ment bele az élcelődésedbe? - ekkor dühös lettem és elkeseredett, de beláttam hogy igaza volt. Részben.

-Nézd Dilan, sajnálom nem fordul többet elő! - babráltam a kezeimmel, közben azt kívántam bárcsak lenne egy gomb amivel átugorhatnám az életem kínos részeit, ha ez lehetséges lett volna, akkor a születésem után rögtön bekövetkezett volna a halálom.

- Azt meghiszem. - nevetett majd elsietett.

Fogtam a cuccaimat, majd elindultam a kocsim felé. Már jócskán sötét volt ezért szedtem a lábaimat, egyszer csak üzenetem jött ami úgy megijesztett, csaknem fejest ugrottam a kocsiba. Az üzenetben ez állt:

-Hali!

-Tudom hogy kicsit későre jár de nem lehetne hogy megnézzem még ma a lakást? Be is költöznék rögtön.

Ps.: kidobtak segíts!

*

Miután hazaértem gyorsan raktam egy kis rendet, meg némileg igazítottam a külsőmön hiszen még nem tudtam kivel van dolgom és valószínüleg ő sem. Annyit tudtam hogy valami srác a város másik feléről és zűrök támadtak otthon.

Bekapcsoltam a tv-t, gondoltam nézek valami unalmas talk show-t de mit ad isten pont most csengettek.

-Nyitom. - kiabáltam.

Lelkesedést fel, mosolyt kivenni a far zsebből.

-Szi...

-Lotyó?- nézett döbbenten.

-Seggfej? - ott és akkor úgy éreztem nem kell több a boldogságomhoz, talán egy egy éjszakás kalandból való terhesség...

00. The first

2017,05.13,15.40.

-A megbeszéltek alapján ugye menni fog minden?-vigyorgott rám, az apró termetű göndör hajú lány. Koptatott farmert viselt egy fehér pólóval, lábán egy fehér tornacipő volt, lezser stílusa egészen jó benyomást keltett bennem.

-Öhm.-cseppentem vissza a valóságba, közben kitűrtem egy barna tincset arcomból. -Persze,minden okés.-bólintottam,igazából felére sem figyeltem abból amit mondott, lefoglalt a készülő könyvem.

-Remek!Akkor a beosztásodat megbeszéltük, este 8-kor találkozunk Mia!-veregette meg a vállamat a cserfes szájú lány. Majd fenékrázva elindult.

-Maya.-Kiabáltam utána, közben megvetően ingattam a fejem.

*

Hazafelé menet elújságoltam a szüleimnek, hogy megkaptam az állást a kávézóban. Anyám úgy tett mintha érdekelte volna,  hiszen köztudottan neki sosem lehet megfelelni, apám valamivel lelkesebb volt édesanyámnál, ő sem értékelt soha, viszont  legalább azt hazudta érdekli amit csinálok . Így hát szabadszellemű gyerek voltam, azt tettem ami jól esett. Mint gondolhatjátok nem én vagyok a sztár a családban, hanem a Bátyám, az a tündéri, tökéletes, szent, Alec 3 diplomával és egy családdal. Kifogta magának még anno a gimi legszebb és legjobb csaját, hatalmas keblekkel hosszú lábakkal, most van három gyönyörű, de ördögi lurkójuk. És én?Ja, én vagyok az aki felszolgálja a kávédat. Üdv a világomban kedves!

Mikor elkezdesz egy könyvet írni, mindig megpróbálod megfogni az olvasóját és órákat agyalsz rajta, még csak nem leírsz egy fél oldalt és rájössz hogy briliáns. Aztán elkezdik olvasni és rájönnek hogy Harry Styles egy hímringyó, hiszen fél Londont beköltöztette a házába a másik felét meg elrabolta és mézes mázasan családot alapított velük. Akkor is ha nem akarták.

17 éves vagy és cseppet sem átlagos?Londonba költöztél a szüleid miatt?Talán énekes szeretnél lenni?Ne aggódj valamelyik One Direction tag már az ablakod előtt szaglászik, és kukkol zuhanyzás közben hogy hallja milyen szépen énekelsz. Ez a te napod, biztosan felajánlanak egy szerződést, és hogy az ágyukban aludhass.

Oh kérlek! Igyál egy teát és kezd elölről! 

Cinikusnak lenni sosem rossz, távol tartja a sablonos társadalmat és egyedivé tesz. Az átlagos unalmas, a furcsaság erősíti a jellemet. 

Ha még mindig olvasol bizonyára megfogtalak, vagy lefagyott a géped a sok fájdalomtól ami a tumblr-ről árad. Nem is vagy igazi lány ha nincs tumblr fiókod. Im kidding! 

Hogy ki vagyok én?

Mia Tomson egy 17 éves cseppet sem átlagos lány, a szüleim Londonban kaptak állást ezért sajnos itt kell hagynom az aranyos barátnőimet Amerikában. Na jóó, csak viccelek, igazából fiú vagyok és a nevem Harry S...

Kuss!

Szóval csak egyszerűen Maya Tomson, aki irodalomból diplomázott, és a Selly's-ben pincér. Nincs gimi, nem vagyok pompomlány és a fiúk sem rajonganak körbe. Többnyire. Bár a magam köré felhúzott pajzs -a kegyetlen őszinteségem - sok mindenkit elijeszt. Ha a külsőm adná az egész lényem már sok pasit megfogta volna , derékig érő barna hajammal, makulátlan bőrömmel és 170 centimmel. Viszont a személyiségem is hozzám tartozik, sokszor olyan vagyok mint egy dörzspapír , érdes és fájdalmas. De a bátrak azért próbálkoznak és próbálkoznak, még én fogom a kis teámat leülök a laptopom elé és elmélyedek a sorozataimban.

Személy szerint gyűlölöm a sorozat gyártott embereket. A középiskolában volt dolgom sokkal, a társadalom eltiporja a gyenge embereket. Nem tudhatod hogy egy nap ki fogja a fejedet a WC-be nyomni vagy azt mondani nem vagy jó semmire.

Az egyetemen ennél már jóval jobb volt a helyzet.

Becsuktam a könyvet aztán öltözni kezdtem mert volt egy órám munka kezdésig. Barna hajkoronámat lófarokba kötöttem,  zöld szemeimet kiemeltem egy kis barna szemfestékkel és némi szempillaspirállal, leültem az ágyra kezembe vettem a telefonom hátha keresett valaki. Örömmel láttam hogy tiszta a helyzet, ekkora az ölembe kucorodott Joker, a szürke, csíkos, 6 hónapos kölyök macs. Ez a kisöreg volt az én világi nagy cimborám, még Eve barátnőmtől kaptam mikor meglátogatott Londonból. Szinte napi szinten beszélünk, és nagyon jó barátság alakult ki köztünk mikor egy éve egy egyetemi kirándulás keretein belül körbenéztünk britannia szívében. Lelkesen betévedtem egy plázába és a tökéletes fekete kalapot kerestem mikor felharsogott mögöttem egy vékony női hang:

-Így első ránézésre vagy hipster vagy hogy a hátizsákok között kutatsz, vagy te is ugyan azt keresed mint én.- nevetett a lány. Körülbelül egy fejjel lehetett alacsonyabb nálam, pedig magasított cipőt viselt. Fekete haja laza kontyba volt kötve feje tetején, én ha akartam volna se tudtam így megcsinálni, konttyal a fejemen mindig úgy néztem ki mint egy hagyma. Bandás pólót viselt, egy falatnyi fekete rövidnadrággal, a nadrág alatt egy hálós harisnyát viselt.1

-Nos.-fordultam felé a legotrombább táskával a kezemben. -Azt hiszem igazad lehet, a szakállam miatt elég sokan megkérdezik. -mondtam komoly arccal.

-Akkor ezt a darabot kötelező megvenned. - kapta ki a kezemből és futott a pénztárhoz.

Döbbent arccal néztem ahogy kifizeti azt a borzalmat majd a kezembe nyomja.

-Köszi! - néztem döbbentem. -Alkalmas lesz gyerekfejek tárolására.

-Használd egészséggel. És ne tégy többé felelőtlen kijelentéseket. -kuncogott.

-Értékelem a bölcs tanácsaidat,de gyakran szólítasz meg gyanútlanul vásároló lányokat?

-Ez a perverzióm bocsi. -jelentette ki szarkasztikusan. -De ha már így felszedtelek segíthetnél megtalálni amit keresek.- A tökéletes.. 

-Fekete kalapot.-fejeztem be ámulattal.